Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jászi Oszkár naplója 1919-1923 (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) 1461

TÖRTÉNETI IRODALOM 1461 erőről szóló III. tc.-et a király nem szentesítette, s azt a nádor sem hagyta jóvá. (A választójogi törvény szentesítését az uralkodó István nádorra bízta.) A közteherviselésről szóló VII. tc. a Székelyföldön nem kevés ellentmondást szült. A szabad székelyek szemében a közadózás a szabadság elvesztését jelentette. A katonáskodó székelyek számára viszont a határőrség megszűnése, s a nemesek és jobbágyok által közösen teljesített nemzetőri szolgálat jelentette volna a közös teherviselést. Ami pedig a bevett vallások jogegyenlőségéről szóló IX. tc.-et illeti, a következmények felmérése — írja a szerző — még várat magára. A XIII. fejezet végül egyes, törvényalkotást nem érintő kérdésekkel, a közös országgyűléshez intézett ajánlásokkal, az országgyűlés befejezésével foglalkozik. A rövid Utószóban Egyed Ákos rámutat, hogy az elmúlt évtizedek történetírása olyan radikális változásokat kért számon ezen az országgyűlésen, amelyeknek nem volt realitásuk. A Kolozsvárott elfogadott törvények békés rendszerváltozáshoz vezettek. „Függetlenül attól, hogy 1848-ban a Habsburg-hatalom, a román vagy a szász politika elismerte-e vagy nem" (169. o.), Erdély vezető politikusai a magyarság jövőjét csak az unió elfogadásával látták biztosítva, s abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy Erdély a Magyar Korona jogán tartozik a Habsburg uralkodóházhoz. Bécs ideiglenesen engedni kényszerült, de az ellenérdekelt kiváltságaikat védő szászok és a polgári jogokat nem értékelő románok felhasználásával polgárháborús helyzetet provokált. Az Unió megakadályozása nem teszi kérdésessé a kolozsvári országgyűlés legitimitását, azt, hogy legfontosabb törvényeit — egy kivételével — az uralkodó hagyta jóvá. „Erdély 1848. évi utolsó országgyűlése" valóban hézagpótló munka, amely eddig kevéssé értékesített levéltári források, a legfontosabb feldolgozások és sajtóközlemények felhasználásával mutatja az 1848-as Erdély társadalmi és politikai viszonyait, a kolozsvári országgyűlés törvényalkotó munkáját, s annak következményeit. A szerző a Gubernium levéltára mellett a Brassói, Kolozsvári, Marosvásárhelyi, Nagyszebeni és Udvarhelyszéki Állami Levéltár, az Erdélyi Múzeum Egyesület és kolozsvári Történeti Intézet fotótárának anyagát is hasznosította munkájában. Használta a Guberniumnak az Országos Levéltárban található sorozatai mellett az 1848-as minisztérium miniszterelnöki és belügyminiszteri elnöki iratait is.(Kár, hogy nem minden esetben tünteti fel, melyik állagban található az idézett irat.) A munkát az teszi hasznos kézikönyvvé, hogy Egyed Ákos függelékben közli a téma legfontosabb, s eddigelé csak részben publikált 38 dokumentumát. Köztük találjuk az országgyűlés királyi hivatalosainak és választott követeinek névsorát, az országgyűlésen elfogadott törvények és az azokat felterjesztő levelek szövegét, az egyes törvények vitájáról szóló tudósításokat, s természetesen a megnyitó és berekesztő beszédeket. A gondosan szerkesztett kötetet az idegen szavak és kifejezések magyarázata tette teljessé, továbbá hely- és személynévmutató. Egyed Ákos hasznos kiadvánnyal egészítette ki a 150. évfordulóhoz kapcsolódó munkák gazdag gyűjteményét. Urbán Aladár JÁSZI OSZKÁR NAPLÓJA 1919-1923 Sajtó alá rendezte: Litván György MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2001. 415 o. A történész szakmájánál fogva és arra törekedve, hogy egy időszakot, egy korszellemet, egy jeles személyiséget a lehető legnagyobb hűséggel mutasson be, olyasmit tesz, amire „magánemberként" nem vállalkozna és nem is tehetne meg: elolvas és közread nem neki címzett leveleket, elolvas és közread olyan bizalmas feljegyzéseket, mint egy napló. Ezt teszi Litván György is, akinek tudományos munkásságában kiemelkedő helyet foglal el Jászi Oszkár pályájának, személyiségének, történeti helyének feltárása. Ennek során publikálta Jászi Oszkár több évtizeden át vezetett naplójának 1919-1923 közötti részét. A kötet bevezetőjében maga is felteszi a kérdést, vajon szabad-e nyilvánossá tenni azt, ami nem annak készült? Válasza: igen. Azért, mert Jászi irathagyatékának sorsáról intézkedve ezt nem tilalmazta. Azért, mert a napló kivételes értékű forrás „a bécsi emigráció időszakára, amely egyben Jászi politikai pályájának zárófejezete". (8. old.) Litván azt is elmondja, hogy a napló nélkül a bécsi magyar emigráció számos eseményéről, problémájáról, más emigrációs csoportokkal volt viszonyáról, a magyar kormánypolitikával való ütközéseikről semmit vagy alig tudnánk valamit.