Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
1438 L. NAGY ZSUZSA nem fog válaszolni. Rassay nem tett fel kérdést, viszont felszólalt, mert „Teljesen tisztában voltam a bekövetkezendő eseményekkel, mert egy héttel megelőzőleg már Bárdossy külügyminiszterként kijelentette előttem, hogy nekünk a németek oldalán részt kell venni a katonai akcióban Jugoszlávia ellen." Ezért „rendkívül éles szavakkal tiltakozást jelentettem be a jugoszláv-német háborúba való beavatkozás ellen." Meg volt győződve arról, hogy „ez a háború harcszintérré fogja tenni az országot és hogy mindent el fogunk veszíteni."8 4 Amikor a Bárdossyt követő Kállay Miklós miniszterelnöki bemutatkozó beszédében a parlamentben azt a „szerencsétlen kitételt" (Rassay szavai) használta, hogy „ez a háború a mi háborúnk", Rassay tiltakozva szólalt fel ez ellen. Azonban „Jóformán lehetetlen volt elmondani a beszédet a szélsőjobboldal aggresszív fellépése következtében" - szüntelen közbekiabálással zavarták.8 5 Miután Rassay valóban következetesen emelte fel szavát a német szövetség és a háborúba lépés ellen, keserűen állapította meg, hogy „az alatt a 14 hónap alatt, amíg koncentrációs táborban voltam, szégyelnem kellett magamat a lengyelekkel, szerbekkel, belgákkal, franciákkal, oroszokkal szemben, akik szemünkbe vágták azt, hogy Magyarország szolgailag végig kiszolgálta a német politikát."8 6 írásos vallomása nem hagyott kétséget afelől, hogy a kormánypolitika s az ország sorsának ilyen alakulása miatt nagy mértékben Imrédy Bélát teszi felelőssé. Az előzetesen beadott írásos tanúvallomását követően az Imrédy per nyilvános népbírósági tárgyalásán 1945. november 19-én szólították a tanúk padjára, mint „érdektelen tanút". Ekkor alapjában véve azt mondta el, amit már írásban lefektetett. Imrédy a vádiratra tett észrevételeiben kitért Rassayra, illetve vallomására. „Arra nem emlékszem — mondta —, hogy e törvény (az első zsidótörvényről van szó - L.N.Zs.) tárgyalása kapcsán Rassay Károllyal bizalmasan mit beszéltem. Még kevésbé arra, hogy a törvényjavaslatot 'ocsmánynak' neveztem volna és miért tettem volna ezt. Valószínűleg nincs olyan briliáns emlékezőtehetségem — gúnyolódott —, mint említett tanúnak, bár az ő vallomása más vonatkozásokban bizonyíthatóan tévedéseket tartalmaz s ezért nem tartom kizártnak, hogy a szóban forgó esetben is valami olyanra nem emlékszem, ami nem vagy nem egészen úgy történt, mint ahogy azt a vádirat Rassay vallomása alapján beállította."87 Cáfolta azt a vádat is, hogy benne bárkivel szemben gyűlölet munkált volna. „Hiszen még Rassayval szemben is, akiről pedig tudtam, hogy ő szerezte be az ellenem szóló származási iratot, nem éreztettem, de nem is éreztem semmiféle gyűlöletet vagy haragot, sőt, a 42-es bizottságban ismételten beszéltem vele."8 8 Az Imrédy-perben való tanúskodása volt Rassay első és utolsó nyilvános szereplése 1945 után. Nem csatlakozott egyetlen párthoz sem és a GFK-n kívül sehol sem vállalt szerepet. És mégis, személyét, véleményét a polgári politikusok olyan fontosnak tartották, hogy sorra-rendre kapcsolatba léptek vele, azok és o-84 TH V-55184/1. 53-54. 85 Uo. 297. 86 Uo. 298. Ezt már a per folyamán mondta el. 87 TH V-55184/3. 1035-1036. Véleménye szerint Rassay tanúvallomása erősen befolyásolta a vád megfogalmazását. Uo. 160/1-160/98. boríték, 160/4. s köv. o. 88 Uo. 1070.
