Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
1432 L. NAGY ZSUZSA ban pedig Papp Róbert és Örley Zoltán képviselte a pártot. 55 Debrecenben, az Ideiglenes Nemzeti Kormány székhelyén megalakult PDP vezető személyisége Teleki Géza, a kormány tagja lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe 1944 decemberében 12 képviselőt juttatott a párt, majd utóbb a budapesti és dunántúli kiegészítésekkel (9 fő) 21-re emelkedett a számuk.56 A háború előtt a polgári liberális-demokratikus ellenzéknek ehhez hasonlóan nagy számú képviselete csak 1922-ben volt a parlamentben, azt követően soha. Amikor a főváros pesti oldala felszabadult, 1945 januárjában főként októbrista, radikális polgári demokratikus férfiak szervezték meg a PDP-t, Supka Géza vezetésével. Szokás szerint kibontakozott a rivalizálás a „vidékiek", Debrecenben a koalícióban is résztvevők és a pestiek között, de megvolt a feszültség az egykori Rassay-, Vázsonyi-pártiak, valamint az októbrista radikálisok között is. A belső konfliktusokat, a pártvezéri posztért folytatott machinációkat csak élezte és megzavarta, hogy Rassay májusban hazatért. Egyesek attól féltek, ő aspirál majd a pártvezéri pozícióra, míg Bródy Ernő, Makkai Miklós és mások szerették volna, ha Rassay vállalja a PDP vezetését.57 Annál inkább, mivel a Belügyminisztérium (BM) III/III-as osztálya szerint kezdetben Rassay hívei Bródy Ernő vezetésével megpróbálták újjászervezni régi pártjukat, rendszeresen összejöttek az Andrássy út 43. sz. alatt. Supka arra kényszerült, hogy tárgyaljon velük s végül közösen vettek részt a PDP-ben. Ekkor Bródyék „a párt tulajdonképpeni vezetőjének a még Ausztriában lévő Rassay Károlyt tekintik" - állapítja meg a BM.58 Az új hatalom meghatározó tényezője, a MKR ellenségesen és igaztalanul ítélte meg Rassay egykori pártját s ami igazán meglepő, olyan hevesen támadták az 1944/45 fordulóján színre lépett egykori híveit, a komoly politikai tényezőnek aligha számító PDP-t, mintha az bármi veszélyt jelentett volna a rendszerre. 1945. március 12-én a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságában Gerő Ernő, majd még nála is nyersebben Révai József támadta Rassay pártját és egyben a PDP-t. Azt követelték, hogy a PDP tagadjon meg minden közösséget Rassay pártjával, amit a PDP előpártjának tekintettek. Megfélemlítve és az életben maradást remélve, Örley Zoltán ny alezredes, a párt egyik alelnöke, nyilatkozatot tett: „A PDP megtagad minden közösséget Rassayval. A Párt célja a polgári demokratikus elemek egyesítése."59 Ez az utolsó mondat aligha volt alkalmas arra, hogy kielégítse Gerőt és Révait. Néhány évvel korábban Révai még egészen másként vélekedett Rassayról és pártjáról. 1938-ban azt írta: „Rassay Károly alakjában tiszteletre méltó, hogy a liberalizmus elleni tajtékozás, demagóg uszítás, vad hullámverés közepette áll a helyén és védelmezi, néha szellemesen, sokszor rezignáltán a liberalizmus intézményeit: a parlamentarizmust, a politikai szabad versenyt, a magyar történelem szabadsághagyományait."6 0 55 Izsák im. 15. s köv. о. 56 Uo. 15. és Negyedszázados harc. A munkásmozgalom kronológiája 1919. augusztus 1-1945. április 4. Bp. 1975. 503. 57 TH 0-12145. 18. s köv. o. 68 Uo. 25. 59 Izsák im. 126. 60 Révai József: Válogatott történeti írások. Bp. 1966. II. к. 214 A továbbiakban azért bírálta, mert szerinte a szociális kérdésekben nem szállt szembe a szélsőjo'obolr.atiai.
