Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
1428 L. NAGY ZSUZSA Móric, Fellner Frigyes, több szociáldemokrata vezető és mások.32 A brutális kegyetlenség, ahogyan a foglyokkal bántak, mélységesen megdöbbentette Rassayt. A tábori életnek itt is, mint a későbbiekben szintén, voltak furcsa epizódjai. Fogoly volt Chekonich Iván is, a délvidéki hatalmas birtokos család tagja, az SS-őrök között pedig sok volt a zsombolyai sváb, akik „előtt a Csekonich név a káprázatos gazdagság és a földön túli hatalom fogalmát testesítette meg... a Csekonich név előtt babonás tisztelettel vették le a sapkájukat." Ezért engedélyezték, hogy a foglyok a gyümölcsös-veteményes kertbe is bemenjenek, ahol módjuk volt némileg kiegészíteni silány élelmezésüket.3 3 Szomszédságukban három hölgy is fogoly volt: Sombor-Schweinitzer felesége, akit Auschwitzba vittek s akit Rassay többé nem látott, Andrássy Mihályné, Károlyi Gyula volt miniszterelnök leánya, akivel a háború után még felújították régi emlékeiket és Madame Leile Dampierre, akit utóbb visszavittek Budapestre. Oberlanzendorfban Rassayt is kihallgatták. Ez két napon át tartott. A kérdések alapján azt állapította meg, hogy kihallgatói nemcsak személyét, de a magyarországi eseményeket illetően is tájékozatlanok voltak. A kihallgatást komédiának tartotta, amivel csak adatokat akartak szerezni a mások elleni eljárásra. A 14-15 oldalas jegyzőkönyvet aláírta. Ekkor, emlékezete szerint, kihallgatója azt mondta, „mi tulajdonképpen nem vádoljuk magát semmivel, csak veszélyesnek tartjuk a birodalmi politikánkra. Ezért el kellett hozni. A két napi kihallgatás után még jobban meg vagyok győződve, hogy helyesen cselekedtünk..."3 4 Nem kérdés, hogy az SS kihallgató erősen túlzott, amikor Rassayt a birodalmi politikát veszélyeztető személynek nevezte. Másoknak, mint pl. Gratznak, az volt az egyik búne, hogy Rassay pártjának volt a tagja. A majdani mauthauseni kihallgatást is ide értve, Rassayt megdöbbentette, hogy vallatói „pontosan informálva voltak a külügyi és honvédelmi bizottság zárt ülésein elhangzott felszólalásokról."3 5 A kihallgatásokat követően egy valamikori tiroli sítanár, ekkor SS-katona ügyelt rájuk, aki lehetővé tette, hogy levelet küldjenek haza. A bécsi magyar követség útján még csomagot is kaphattak: ruhaneműt, hiszen hetek óta abban voltak, amiben elhurcolták őket, s némi élelmiszert is. Utóbb a táborból valamennyien tanúsították, hogy ez az egykori sítanár emberségesen bánt velük.36 A zsidó és nem zsidó foglyok közötti érintkezés tilos volt. Működött azonban egy ún. orvosi rendelő, ahol mindkét blokk tagjai együtt várakozhattak. Rassayék így értesültek a másik barakkban zajló eseményekről, pl. Chorin Ferenc rendkívüli Budapestre szállításáról. Ekkor még nem, csak utóbb tudta meg, hogy az SS és a Weiss-Chorin-Kornfeld család között milyen megállapodás született és a népes család tagjai Nyugat-Európába távozhattak.3 7 32 Erre a ritkán emlegetett táborra lásd még: Szita im. 110. 33 Rassay im. 321. Szita im. 136. 34 Rassay im. 324. 35 Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv sorsa és nézetei a megszállás után. Történelmi Szemle 2000. 3-4. sz. 376-377. Utal rá Szita im. 109. Rassay emlékirata és utóbb, az Imrédy perben mondott szavai némileg ellentmondanak egymásnak. Utóbbi helyen áll ugyanis a fenti idézet. L. TH V-55184/1. 55. 36 Rassay im. 325. 37 Uo. 326. Karsai Elek-Szinai Miklós: A Weiss Mannfréd vagyon német kézre kerülésének története. Századok 1961. 4-5. sz. és Szita im. 183.
