Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski Leó budapesti lengyel követ visszaemlékezései II. 1389
1394 VARGA E. LÁSZLÓ Véleményünk szerint az a valószínűbb, hogy a Gestapo Hubayéktól szerezhetett információt a rongyos gárdisták kimenetéről Lengyelországba, s miután a németek megbizonyosodtak annak valódiságáról, Hubay nyilvánosságra hozta az ügyet az Országgyűlésben. Azt valószínűtlennek véljük, hogy a fent említett 236 fős Katowicéi és a Siankiban lévő magyar, szlovák 500 fős csoportok kimenetelét Lengyelországba — azért, hogy ott a németek elleni fegyveres harcra jelentkezzenek — a Gestapo szervezte volna. A fentiektől független, különböző források is megerősítik, hogy 1939 szeptemberében harcoltak magyar önkéntesek Lengyelország oldalán, a németek ellen. C.A. Macartney, az oxfordi egyetem néhai történész professzora, aki egyik legalaposabb és legtárgyilagosabb ismerője volt a legújabbkori magyar külpolitikának, fő művében25 a forrás megjelölése nélkül közli, hogy 6000 fős rongyos gárdista csoport harcolt 1939 szeptemberében a lengyelek oldalán. A szám lehet túlzó, de ha a két lengyelországi helyőrségben lévő 236 magyar illetve az 500 fős szlovák-magyar csoport összlétszámát vesszük alapul, az csak 136 fővel lépi túl a 600 főt. Valószínű lenne a 600 és nem a 6000 fő? Tekintettel arra, hogy Macartney nem jelölte meg a forrást, így az általa megadott létszámot sem igazolni, sem vitatni nem tudjuk. Ugyanakkor magyar önkéntesek részvételét erősíti meg egy a szeptemberi hadjáratban résztvett, majd Magyarországon internált lengyel katona Cezary Juszinski a Magyar Nemzet 1979. augusztus 27-i számában írott cikkében2 6 . Hogy részvételük nem légből kapott, bizonyítja a lengyelországi középiskolák és a IV gimnáziumi osztályok számára kiadott történelem tankönyv, amely a szeptemberi hadjáratról többek között a következőt írja: „A csehszlovák katonákon kívül ebben a harcban magyarok is részt vettek."27 Rajtuk kívül más magyarok, más úton is kerülhettek 1939 késő nyarán Lengyelországba, hogy részt vegyenek a németek elleni fegyveres harcban. Néhány a magyar és a lengyel sajtóban az utóbbi évtizedekben megjelent közlés szól erről. Magyar levéltári dokumentumok ezeket megerősítik, ami azt bizonyítja, hogy nem légből kapott információkról van szó. A „Lengyel Légionisták Szövetsége Magyarországon"2 8 elnevezésű szervezet képviselői 1939 augusztusában hivatalos látogatást tettek Lengyelországban. A szervezetet az 1930-as évek legelején alapították, s ettől kezdve 1-2 főnyi de-25 Macartney СЛ.: October Fifteenth - A history of modern Hungary 1929-1945. Edinburgh, 1957. Part I. 367. lO.sz. jegyzet. Uő: Teleki Pál miniszterelnöksége 1939-1941. Budapest, 1993. 85.e. jegyzet. 26 Juszyríski Cezary - Zarándokút a barátság és a testvériség nyomában. 27 Siergiejczyk Tadeusz: Dzieje najnowsze 1939-1945 - História dia szkól rednich. Wydanie pierwsze, Warszawa,1986. 42.o. 28 Az I. világháborúban a lengyel légiókban harcolt magyar önkéntesek szervezete Budapesten. Az 1930-ás évek legelején alakult, nyilvántartásba vételét a belügyminisztérium többször is elutasította. Elnöke Miklósi Ferdinánd Leó. 1914-1917-ben mintegy két századnyi 21 éven aluli magyar önkéntest — köztük több középiskolai tanulót — toboroztak a Légiókba. Emisarski alez. budapesti volt lengyel katonai attasé (1938-1940) visszaemlékezésében is megemlíti őket. AIPMS, London, Kol. 207/3 cz .III. 1921-1939. 107.О. Hiteles másolat a szerző birtokában. A Légiók II. dd. 2. gye. 5. szd. névsora 96 főt számlált, a századparancsnok és helyettese kivételével mind magyarok. Lásd Malinowski dd.tbk. 1933-ban kelt visszaemlékezését az I. világháborúban a lengyel légiókban részt vett magyarokra., CAW Warszawa. W В. H. t/1782. 24.
