Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski Leó budapesti lengyel követ visszaemlékezései II. 1389

ORLOWSKI LEÓ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1391 1946-ban kelt, az emigráns köztársasági elnök kabinetirodája vezetőjéhez címzett jelentése szerint:"Orlowski távol állt a társadalmi ideáktól, képtelen volt saját kényelmét feláldozni mások érdekében, a diplomata életének külső jeleire nagyon érzékeny, gyenge jellemű volt, harcosságának hiányában nem állta meg helyét ezekben a nehéz időkben"1

1

. Ez a valótlan állítás is bizonyítja az emigráns élet minden keserűségét és ellentmondásait. A követ ezt a jogtalan minősítést kaphatta még azért is, mert felhívta a Budapesten élő lengyel menekültek figyelmét arra, hogy ne költsék pénzüket a pesti éjjeli bárokban, egyrészt mert a háborúnak akkor még nem volt vége, másrészt mert ez visszatetszést keltett a főváros lakossága körében, amely áldozatos módon törődött velük1

2

. 1939. szeptember 17-én, a Lengyelország elleni szovjet támadás napján megindult a menekültek áradata Magyarországra. Teleki miniszterelnök megnyitotta előttük a magyar határt. A követ mindent megtett a magyar hatóságoknál a menekültek érdekében. Még aznap tárgyalt Csákyval, aki megértést mutatott1

3

és elmondta, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelően a katonákat lefegyverzik és internáló táborokban, míg a polgári menekülteket menekült táborokban helyezik el. A valósághoz hozzá tartozik, hogy a zsidó származású lengyelekkel kapcsolatban tett egy olyan kijelentést, hogy őket nem engedik be Magyarország területére, még a határról vissza fogják fordítani. Ilyen intézkedésre azonban sem a külügyminisztérium sem a belügyminisztérium részéről sosem került sor. A polgári menekültek a belügyminisztérium IX. osztályának fennhatósága alá tartoztak, amelynek vezetője Antall József miniszteri tanácsos (később osztálytanácsos) bírva Teleki miniszterelnök és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter bizalmát és beleegyezését, 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig példás alapossággal gondoskodott minden lengyel polgári, katonai és más nemzetiségű menekültről, függetlenül annak társadalmi rangjától, vagy vallási hovatartozásától. Néhány nap múlva szeptember 23-án Emisarski alezredes katonai attaséval egyetértésben felhívással fordult honfitársaihoz a fegyelem és a nemzeti méltóság megtartása érdekében.1

4

Lengyelország katonai veresége után VÖrnle a külügyminiszter állandó helyettese, 1939. október 3-án körlevélben értesítette valamenynyi osztály vezetőjét, hogy a lengyel követséggel ne érintkezzenek és ez érvényes a folyamatban lévő ügyekre is. Az érintkezés esetenként csak az előre kikért engedéllyel lehetséges1

5

. A követet Csáky ill. helyettese VÖrnle és Ghyczy, a politikai osztály vezetője mindig fogadta, ha ő azt kérte. Kányát állítólagos németbarátsága miatt nem kedvelte, de szakmai kvalitásait elismerte. Csákyt egyértelműen annak tartotta, ugyanakkor visszaemlékezéseiben nem hallgatta el, hogy többször csendben segített neki a menekültek 11

Dembiriski budapesti működéséről 1946-ban írt összefoglaló jelentése. AIPMS London, B.I. 119/A. l.o. 12

CWowski i.m. 121. 13

MOL K63 küm.pol. - 1939-17/7-4612. Napi jelentés, 1939. szeptember 17. 14

A felhívást közli: Kapronczay Károly (szerk.) id. Antall József Menekültek menedéke. Emlékek és iratok. Budapest, 1997. 355.0. 15

MOL K63 küm. pol. - 1939-17/7-376 ein. res. Szigorúan bizalmas!