Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
A „KELETI ÉLETTÉR" HITLERI GERMANIZÁLÁSA 1381 Bár Meyer térképmelléklete elveszett, a három (határ)tartomány területe összesen kb. 100-120 ezer km2-t tett ki: „Ingermanland" 20-25 ezer km2-t, „Gotengau" 50-60 ezer km2-t, „Memel- und Narewgebiet" 30-35 ezer km2-t. A (határ)tartományok körzetekre és kerületekre oszlottak volna, élükön a tartományfőnökkel, a körzetvezetővel és a kerületvezetővel. Felépítésük költségeit Meyer 12,4 milliárd márkára becsülte. 3.) Un. „település-támaszpontok" („Siedlungsstützpunkte"), vagyis városok német helyőrséggel, német falvakkal körbeépítve. A „település-támaszpontok" a három „települési (határ)tartományhoz" vezető vasútvonalak és autóutak közlekedési csomópontjai mentén helyezkedtek volna el. Ezeket 25-30%-ban kellet volna elnémetesíteni. Meyer 36 település-támaszpontot jelölt ki: 14-et a Főkormányzóságban (köztük Varsót, Krakkót, Lublint, Zamosc-ot és szinte az összes többi nagyobb lengyel várost), 14-et a balti államok területén „Ingermanland" felé, és 8-at Ukrajnában a Főkormányzóság keleti határa és „Gotengau" között. A település-támaszpontok kb. 100 km-es távolságban feküdtek egymástól és egyenként 2 ezer km2 kiterjedésű területet öleltek fel, ami egy-két németországi vidéki körzet nagyságának felelt meg. Kiépítésük költségeit Meyer 8,5 milliárd márkára becsülte. Meyer az utóbbi két terület-kategóriához 3,35 millió telepest és 30 év futamidőt tartott szükségesnek. Meyer az RSHA-tervhez, és valószínűleg saját 1941 júliusi elképzeléseihez képest is „enyhébben" járt volna el a helyi szlávok áttelepítésében, hiszen a megszállás tapasztalatai figyelmeztetően hatottak mindenkire. Míg Meyer előző évi terve — nürnbergi vallomása szerint — Himmler irányvonalaihoz igazodva a szláv lakosság 30 milliós megritkításából indult ki, addig 1942 májusi terve már azt állapította meg, hogy „nem lehet lemondani a helyi lakosság együttműködéséről, ezért a keleti térségben megalkotandó népi rendnek az ottani lakosok megbékéltetését is el kell érnie." Meyer ezt úgy vélte elérhetőnek, ha „a német emberek letelepítéséhez szükséges föld rendelkezésre bocsátását nem úgy, mint eddig, evakuálásokkal érjük el, hanem úgy, hogy az ottani lakosokat birtokjog adományozásával egyszerre más kolhoz- és szovhozföldekre telepítjük át. " Ez a náci fajelmélet szempontjából igen jelentős engedménynek számított, aminek oka valójában az lehetett, hogy sokmillió olcsó szláv munkaerőt akartak szerezni. Ez az engedmény persze nem zárta ki a „negatív erők kitelepítését", melynek szükségességét Meyer is kifejezetten hangsúlyozta. Ez szinkronban állt a vidéki, mezőgazdasági jellejü telepítés elsődlegességével is, mivel a „negatív erők" elsősorban a városokban összpontosultak, melyek lakosságát ezért radikálisan meg kellett tizedelni. Meyer a „települési (határ)tartományok" városait vette elsősorban célba: „Ingermanland területén a jövőbeli városi lakosságot 200 ezer főben (1939: 3 200 000) valószínűsítjük. A Gotengauban a városi lakosságot 650 ezerre kell csökkenteni (1939: 790 ezer)." A számokból kiderül, hogy az „Ingermanlandra" vonatkozó számításba már beleszámították Leningrád Hitler által elhatározott lerombolását is. Mint látható, a GPO-ban a deurbanizáció gondolata szorosan kapcsolódott a reagrarizálás céljához.
