Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
1378 POLYÁK PÉTER Hitler a telepítések számára nemcsak birodalmi németeket, hanem a világ minden részén élő szorványnémetséget, valamint Európa valamennyi germán népét fel akarta használni. (A célterületek közül kétségkívül a Krím-félsziget volt Hitler kedvence, asztali monológjaiban e térségről vizionált a legtöbbet. A félszigetnek közvetlen birodalmi tartománnyá, a „német déllé" kellett volna válnia. E terület betelepítésére a dél-tiroli németeket szemelte ki, akikkel szőlőt és déli gyümölcsöt akart itt termesztetni. A birodalmi német dolgozók számára hatalmas kiterjedésű üdülőövezetet is szándékozott itt létesíteni. Már űj településneveket is kitalált: Szimferopolt „Gotenburgra", Szevasztopolt, mint a Fekete-tenger leendő legnagyobb német haditengerészeti kikötőjét, „Theoderichshafenra" kellett volna átkeresztelni.)2 5 Himmler riválisa, az SS második embere, Reinhard Heydrich (az RSHA vezetője) is beszállt a keleti tervezésbe, és némi időbeli előnyre is szert tett Himmlerrel szemben. Heydrich 1941. október 2-i prágai beszédében körvonalazta saját elképzeléseit. Heydrich szerint a „szlávok maguk sem akarják, hogy egyenrangúan bánjanak velük ", mivel már megszokták állandó alávetettségüket. Szerinte a Kelet egy olyan terület, ahová „egy német felső réteget kell behelyezni mélyen Oroszországba, egészen az Urálig". Messze keleten egy olyan, „katonaparasztokból álló védvonalat" akart „felhúzni", melynek le kellett volna zárnia a német életteret „Ázsia áradatával szemben". A keleti életteret további német „keresztfalakkal" akarta felbontani, hogy azt be lehessen telepíteni, mégpedig oly módon, hogy a régi Németország etnikai határától keleti irányban egymás után fektetnének előre további településgyűrűket. Az első vonalat az annektált nyugatlengyel területek képezték volna, melyet teljesen meg kellett volna tisztítani a lengyelektől és teljesen be kellett volna telepíteni németekkel. A következő vonalat a Baltikumban jelölte meg, melyet szintén teljesen be kellett telepíteni, azzal a kikötéssel, hogy a balti népekből kiszűrték volna a „vissza- ill. elnémetesíthető elemeket". Ezután következett volna a „nagylengyel térség" (vagyis a Főkormányzóság), majd Ukrajna, melyet egyfajta „középmegoldásként" elhatárolnának a nagyorosz térségtől és német vezetésű „nyersanyag- és élelmezési bázisként" hasznosítanának. Oszszefoglalva kijelentette, hogy a keleti térségben a „régi gyarmatosító elv érvényes". Minden eddigi tervezéshez képest új elemnek számított annak világos kimondása, hogy a németek a cseh-morva területekre is igényt tartanak: „Ennek a térségnek egyszer németté kell válnia, a cseheknek végső soron semmi keresnivalójuk nincs ezen a területen. Valószínűleg Hitler is támogatta a csehek eltávolítását vagy elnémetesítését, mivel asztali beszélgetései során — igaz, hogy bizonytalankodva — többször megemlítette ezt. Koeppen feljegyzése szerint Hitler 1941. november 10-én arról beszélt, hogy a háború után „valamennyi fajilag értéktelen elemet ki akarja telepíteni a cseh térségből és keletre akarja szállítani őket". Majd: „Az egyes cseh ember szorgalmas, és ha szétszórva telepítjük le őket a megszállt keleti területeken, talán egész jó felügyelők lennének. " Egy másik alkalommal, 1942. január 25-én így beszélt: ,^Minden cseh született nacionalista...Az összes szláv közül a csehek a legve-25 Fest 1973, 937.; Jochmann 2000, 473. 26 Eichholtz 1982, 3. dok., 257-258.
