Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 1353 fokú iskoláit megtartják, és a tanítási nyelvet saját maguk szabadon határozhatják meg. Ezek jogilag mindig is nem magániskolák, hanem az állami tanintézményekhez hasonló fokú, minden vonatkozásban teljesen azonosan elbírált nyilvános iskolák. Hogy a kérdést közelebbről megvilágítsuk, emlékeztessünk itt arra a tényre, hogy Magyarországon a nyilvános intézmények a múlt század közepéig szinte kizárólag az egyes egyházak kezében voltak, és hogy a magyarországi egyházak ezt a domináló szerepüket a mai napig megtartották, - ellentétben a Nyugat-Európában szinte kizárólagos állami és községi tanítás irányát követő fejlődéssel. Az 1928-29-es tanévben 6.700 népiskolából 4.627 iskola (69,2%) felekezeti jellegű volt. (Az 1929-30-as tanév erre vonatkozó statisztikai adatai még felülvizsgálatra szorulnak). Ez a németek által lakott községekre is érvényes, amiből az következik, hogy a felekezeti népiskoláknak a magyarországi német népoktatásban nagyon nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Éppen ez okból törekszik arra a kormány, hogy a németség jogos kulturális érdekei a felekezeti népiskolákban is teljes mértékben érvényre jussanak. Bár a felekezetek autonóm alkotmányai erre lehetőséget nyújtanak, a rendelkezési jog az egyházi hatóságokat illeti meg. Maga a kormány nem hozhat rendelkezéseket, mivel csak a legfelső felügyeleti jogot gyakorolja. Ennek megfelelően a kormány több ízben nyomatékosan felszólította az egyházi főhatóságokat, hogy a kisebbségi népiskolai igények kielégítését különleges gondoskodásuk tárgyává tegyék. Ami az állami és községi népiskolákat illeti, ott a jogi szabályozás alapgondolata lényegében ugyanaz, mint ami az egyházak önkormányzatának is alapul szolgál, hogy ti. a részt vevő fizikai és jogi személyek (szülők és helyi iskolai és közigazgatási közösségek) szabad akaratnyilvánítása határozza meg, hogy a németek milyen mértékben kívánják érvényre juttatni anyanyelvüket a népiskolai oktatásban. (A szubjektív döntés ugyanezen alapgondolataira épül az 1922. május 15-i felső-sziléziai szerződés.) Az anyanyelv használatának mértéke szerint három típust hoztak létre. A három típus bevezetése az amúgy is tarka települési viszonyok, továbbá a németség részéről nyomatékosan kinyilvánított és még ma is meglévő kívánság szükségessé tették, hogy az államnyelv megfelelő megtanulásához már a népiskolában is meg legyen a lehetőség. A német oktatásra jogosult községek adatai Az 1920. évi népszámlálás adataiból következően 393 olyan község van, amelyekben a lakosság többsége német nyelvű, vagy amelyekben legalább 40 iskolaköteles korú (6-11 éves) német gyermek van. (Ezek a községek „igényjogosultnak" számítanak a németnyelvű népoktatásra vonatkozó határozatok értelmében.) Ezekben a községekben az iskolakötelesek teljes száma: 134.695 Ebből német m agyaiegyéb 59.213 70.583 4.899 134.695 104.122 44,9% 52,4% 3.6% 100,0% 77,0% magyarul beszél