Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

1336 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA tárgyalásokon magyar szempontból az a kívánatos, hogy a hangsúly az utódállamokbeli német és magyar kisebbségek együttműködésén legyen, a magyarországi német kisebbség kérdésein viszont a német kormány - „ha esetleg volna is rájuk egy-két megjegyzése, átsiklana". Az ezekről való vitatkozás nem vezethetne konkrét eredményekhez, hanem csak késleltetné a tárgyalásoknak épp a magyarországi németség érdekében igen kívánatos mielőbbi befejezését. A magyarországi német kisebbség ügyét annak vezetőivel a magyar kormány maga fogja rendezni. Mint a budapesti német követ értesüléseiből tudjuk, Gratznak — miután tanulmányozhatta az elkészült memorandumot, s annak céljával teljesen egyetértett, — annak számos vonatkozásával kapcsolatban mégis meglehetősen kritikus véleménye volt. Különösen kifogásolta, hogy a memorandum magáévá tette Teleki Pál azon elméletét, amely szerint az „önkéntes kisebbségek", mint a magyarországi németség, szemben a „kényszer-kisebbségekkel", mint amilyen az elszakított területeken élő magyarság, nem szorulnak különleges jogvédelemre. Bethlen március 19-én hozta tudomására a budapesti német követnek, hogy név szerint kiket küld a memorandumban érintett kérdések szóbeli megbeszélésére egy, a német kormánynak alkalmas időpontban. E találkozójuk alkalmával igyekezett elejét venni bármiféle esetleges félreértésnek a memorandumban foglaltak fölött megindítandó szóbeli tárgyalások jellegét illetően: határozottan leszögezte, hogy a magyarországi németség helyzetének ezúttal is ígért rendezése szuverén magyar belügy, amely ennél fogva nem lehet egyezmény tárgya a német és a magyar kormány között. Ezúttal is hangsúlyozta, hogy a legfontosabbnak a kisantant-országok német és magyar kisebbségei együttműködését tartja, mégpedig azért, mert a kisebbségi kérdést a jövőben még erősebben szorgalmazni kívánja Genfben a Nemzetek Szövetségében; egységes eljárást szeretne biztosítani a külpolitikai akciókban (Népszövetségi Ligák Uniója, Kisebbségi Kongresszus tanácskozásain stb.), és el akaija kerülni, hogy Benes és mások kijátszhassák az egyik kisebbséget a másik ellen. Kölcsönös híranyag-cserét ajánlott a kisantant-országok kisebbségi helyzetére vonatkozóan. Schoen nem tett ellenvetést, de utalt arra, hogy a kisebbségi együttműködés feltételének tekintik a magyarországi németek helyzetének rendezését. A német kormány május 26-án adott megbízást a nemcsak nagy diplomáciai tapasztalattal rendelkező, de a német népiségi mozgalmakban érdekelt körök bizalmát is élvező Wilhelm Soif nyugalmazott nagykövetnek, hogy a Külügyi Hivatal kulturális osztályát vezető Herman Terdenge követségi tanácsossal, valamint a kisebbségi ügyek ottani referensével, Konrád Roedigerrel az oldalán, Telekiék tárgyalópartnere legyen. A magyar memorandum, amelyről a német kormány mindenekelőtt a budapesti német követ véleményét kérte ki, bírálta a külföldi németséggel foglalkozó németországi szervezetek politikáját, amely nem veszi tudomásul, hogy a magyarországi németek nem törekszenek a magyar kultúrától elzárkózó német külőnkultúra kiépítésére, s amely a Duna-medencei történelmi magyar kultúrbefolyás felszámolásával a nagynémet kultúrába akarja bekapcsolni a Magyarországtól elszakított német kisebbségeket is. A német kultúrközösség, össznémet népközösség eszméje által vezérelt német néppolitika olyan pillanatnyi előnyökért, amelyeket