Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
1330 HORNYÁK ÁRPÁD volna a viszonyok javulása (közép-európai rendezés olasz vezetéssel, közép-európai Locarno), majd később pont az ellenkezője miatt, mert egyáltalán nem kívánta, hogy Jugoszlávia Magyarország révén kibújhasson a szorító gyűrűből. Ezt tudomására is hozta a magyar kormánynak. Mussolini októberben felajánlotta egy messzemenő politikai szerződés megkötését Magyarországgal, amely nagyobb előnyöket biztosítana neki, mint a Jugoszláviával kötendő szerződés.74 Ezzel a felajánlással Magyarországnak oly sok év után először nyílt választási lehetősége. A Jugoszláviával való megegyezés azt jelentette, hogy bizonyos fokig áttöri a Magyarország körül még mindig meglévő külpolitikai elszigeteltséget, és fokozatosan fellazítja a kisantant gyűrűt. A másik választás, a Jugoszláviával kötendő szerződés elvetése és helyette Mussolini ajánlatának elfogadása viszont azt jelentette, hogy Magyarország megszerzi egy nagyhatalom támogatását, amely maga is elégedetlen a fennálló helyzettel. Lemond ugyan a kisantant lassú bomlasztásáról, viszont alapot teremt a revízió megteremtéséhez. Nem volt kétséges, hogy Magyarország melyik lehetőséget fogja választani, különösen azt követően, hogy ekkorra a Jugoszláviával való külön megegyezés lehetősége már a múlté volt. További lagymatag tárgyalgatások csak azért folytak, hogy szinten tartsák Olaszország érdeklődését Magyarország iránt, illetve, hogy nagyobb kedvezményeket csikarjanak ki Mussolinitői, nem mellékesen pedig, hogy valamelyes kedvezményeket eszközöljenek ki a jugoszláviai magyarság részére addig, amíg nem mondták ki nyíltan a tárgyalások kudarcát. A jugoszlávok azonban mereven elzárkóztak attól, hogy kisebbségi kérdést más módon, mint „baráti beszélgetéseken" szóba hozzák. Különösen azt követően, hogy Olaszország 1926 novemberében megkötötte Albániával a tiranai egyezményt, amely végkép a bekerítettség érzetét keltette Belgrádban, és a jugoszláv közvélemény feltehetően minden a kisebbségeknek tett engedményt az ország gyengeségének beismeréseként fogadott volna. Ráadásul a külügyminiszteri posztot öt éve kisebb megszakításokkal ellátó Nincic is kénytelen volt távozni a minisztérium éléről, ami nyílt beismerése volt az általa folytatott viszonylagos „olaszbarát" külpolitika kudarcának. Az új külügyminiszter felhagyott az Olaszországgal megegyezésre törekvő politikával, s vele szemben fokozott mértékben kereste Franciaország védelmét, illetve a kisantant szövetségbe vetett bizalmát.75 Ebben a koncepcióban a Magyarországgal való külön megegyezésnek természetesen nem volt helye. Amikor Magyarország 1927. április 5-én aláírta Olaszországgal a barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződést, voltaképp pont került a magyar-jugoszláv közeledési kísérlet végére, s jó egy évtizedig egyik fél részéről sem merült fel komolyabb javaslat formájában. 74 Iratok III. 789. 75 Vinaver i.m. 332. Bár ennek ellenkezője sem tűnt elképzelhetetlennek. Angliában például úgy vélekedtek, hogy a jugoszlávok, éppen mert fenyegetve érzik magukat Olaszország által, igyekezni fognak mielőbb megegyezni Magyarországgal. PRO FO 800/276
