Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
1326 HORNYÁK ÁRPÁD géhez, amelyben kiemelte: „A kormányzó kijelentése a kormány tudtával történt és csak azt a célt szolgálta, hogy tanúbizonyságot adjon a magyar-jugoszláv viszony javulásáról, amelynek továbbfejlesztését feltételezve a jugoszlávok hasonló szándékát remélik".6 2 Ha a Dísz tér ezen állítását, miszerint a kormányzó a kormány tudtával tette mohácsi kijelentését, igaznak fogadjuk el, — és miért ne fogadnánk —, akkor egy hatalmas kérdőjellel találjuk szemben magunkat. Mi érdeke fűződött a magyar kormánynak a magyar-jugoszláv közeledés megtorpedózásához? Az ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a beszéd elhangzása után a Budapest és Belgrád közötti külön megegyezés esélye meglehetősen csekély. Hogy a kérdésre választ kapjunk, fontos néhány mondat erejéig kitérni a magyar külpolitikai vezetésben meglévő ellentétekre, nézetkülönbségekre. Ez az ellentét jórészt a régi, közös külügyminisztériumban nevelkedett, és ott karriert befutott külügyi korifeusok, mint Kánya Kálmán, Khuen-Héderváry, illetve a külügyi szolgálatba Magyarország függetlenné válása után belépett, és sok esetben alacsonyabb társadalmi rétegekből kikerült új diplomata réteg között húzódott. Ez utóbbiakra a Ballhausplatzról érkezők külsősként tekintettek, sok esetben a külügyminisztert, mint például Bánffy Miklóst, és a külpolitikában egyébként jelentős szerepet játszó Bethlent is beleértve.6 3 A két „tábor" között a magyar külpolitika irányának, helyesebben időzítésének megítélésében is jelentős eltérések mutatkozott. Míg a „hivatásosok" szélesebb perspektívában gondolkodva a magyar politika holtponton tartására, a jobb napok kivárásának álláspontjára helyezkedtek — Németország passzivitása (amelytől a revízió támogatását egyébként mindenki várta), Anglia érdektelensége és Franciaország kisantant orientáltsága miatt —, addig a másik vonal hívei még a nagyhatalmi konstelláció megváltozása előtt sürgették az aktív külpolitikát.6 4 E két irányvonal eltérő álláspontjának ismeretében, elfogadva a Külügyminisztérium állítását, hogy a kormányzó a kormány tudtával mondta el beszédét Mohácson, logikusan vetődik fel a kérdés, kit értett a Külügyminisztérium kormány alatt, amelynek tudtával, Horthy beszéde elhangzott a Belgrádba küldött távirat és a Budapestre akkreditált nyugati diplomaták előtti nyilatkozat szerint. A külügyminiszter állandó helyettesét, Khuen-Héderváiyt, avagy a miniszterelnököt, Bethlen Istvánt?6 5 Ha az elsőt, akkor könnyű helyzetben vagyunk, hiszen Khuen-Héderváry a közös külügyminisztériumból érkezettek csoportjába tartozott, akinek politikai elképzeléseiben a nagyhatalmi helyzet gyökeres megváltozásának kivárása szerepelt, s mint ilyen nem tartotta kívánatosnak, hogy Magyarország nagyhatalmi támogató nélkül, önerőből próbálja meg a revíziót elősegítendő felbomlasztani a kisantantot valamelyik kisantant állammal, jelen esetben Jugoszláviával való megegyezés révén. 62 MOL. К 82. 174. 1926. 09. 02. 63 A közös diplomáciai karból a független magyar külügyminisztériumba átvett diplomaták és a konzuláris szolgálatból vagy más minisztériumokból érkezők közötti ellentétekre Hory András is több helyütt panaszkodott emlékirataiban. Bánffy visszaemlékezéseiben egyebek mellett a ballhausplatzi szellemet megtestesítő Kánya Kálmánt tekintette a Külügyminisztérium olajozott működése és a kollegiális szellem kialakulása legfőbb akadályának. Huszonöt év. 137-140. 64 Pritz i.m. 279-280. 65 Kánya Kálmán ekkor már Berlinben képviselte Magyarországot.