Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1321 csolatba, amely kívül áll a békeszerződések nyomán kialakult európai érdekcsoportokon, támogatóra tehet szert Romániával szemben, de legalábbis megbonthatja a kisantant egységét.4 9 Az utódállamok szövetségének megbontása nem is tűnt teljesen elérhetetlennek. Mint azt az angol diplomáciai körök megfigyelték, a magyarországi helyzet stabilizálódásával egyenes arányban csökkent a kisantant egysége is.5 0 Azzal, hogy a nagyhatalmak közül Anglia és Olaszország elismerte a Szovjetuniót, Franciaországnak pedig nem állt szándékában garanciát vállalni Besszarábiára, és sem Belgrád, sem Prága nem kívánt Románia érdekeiért háborúba keveredni Magyarországgal, ami a kisantant szerződésből egy szovjet-román konfliktus esetén értelemszerűen adódott volna, Románia gyakorlatilag magára maradt hatalmas keleti szomszédjával szemben. A magyar-szovjet kapcsolatfelvétel lehetősége, miután nem látta maga ellen irányulónak, nem aggasztotta különösebben a jugoszláv vezetést, s így az nem is terhelte meg a szépen kibontakozó magyar-jugoszláv kapcsolatokat sem. Magyarország katonai ellenőrzésének csökkentésére irányuló kísérletét 1924. derekán azonban Belgrád már nem hagyta szó nélkül, és nyomban összefogásra szólította fel szövetségeseit. A voltaképpen az angol kormány által előteijesztett javaslat nyomán előállt helyzetet kihasználni kívánó magyar kormánynak azonban külső, nagyhatalmi támogatás híján nem sikerült az ellenőrzés kérdésében eredményeket elérni.51 Az ügy egy időre lekerült a napirendről, s a magyar-jugoszláv közeledési folyamat folytatódott. Az elkövetkező időszakban úgy tűnt, a kisantantállamok közül Jugoszlávia tartja fenn a legkorrektebb kapcsolatokat Magyarországgal. Mindazonáltal ez a kapcsolat sem volt feszültségektől mentes. Megzavarták a jugoszláv belpolitikai élet eseményei, a nemzetközi politikában zajló változások és a magyar reviziós törekvések egyaránt. Az elsőre példa Stjepan Radicnak, a Horvát Köztársasági Parasztpárt elnökének a letartóztatása. A letartóztatás alkalmával a pártvezér lakásán tartott házkutatáson a jugoszláv hatóságok egy egyezménytervezetet találtak, amelyet 49 Iratok III. 680. Ez utóbbi cél elérése érdekében a Külügyminisztérium politikai osztályának főnöke, Khuen-Héderváry Sándor azt is megengedhetőnek tartotta, ha a magyar-szovjet kapcsolatokat a valóságosnál bensőségesebbnek tüntetik fel, „mert ezáltal megszűnne ez idő szerinti teljes tehetetlenségünk impressziója, amit másfelé hasznosítani lehetne." Iratok III. 680. 50 PRO, FO 371/10737, С 6696/6696/92 51 Anglia folytatni kívánta azt a tendenciát, hogy gyengítse a francia militarisztikus befolyás alatt álló szövetségközi szervek befolyását, és jogosítványaikat fokozatosan az angol befolyás alatt álló Népszövetségre ruházzák át. Ennek érdekében, s hogy Németország katonai ellenőrzésének megszüntetésekor már kész, alkalmazható sémával rendelkezzenek, Nagy-Britannia népszövetség majdani képviselője azzal a javaslattal állt elő, hogy az érvényben lévő ellenőrzési rendszert a népszövetségi váltsa fel, s dolgozzanak ki új ellenőrzési rendszert. Ezt a kezdeményezést próbálta meg a magyar kormány a maga javára kihasználni, kérve, hogy az új ellenőrzési rendszert kidolgozó bizottságban, mint érintett ország, az ő képviselője is helyet kapjon. Miután Angliának az volt az érdeke, hogy mire Németország katonai ellenőrzése kerül terítékre, legyen egy alkalmazható minta, London egyelőre megelégedett a gondolat felvetésével, és nem volt különösebben sürgős neki, hogy mielőbb eredményt érjen el. Franciaország értelemszerűen nem törte magát azért, hogy a közvetve befolyása alá tartozó felügyeleti szerv kikerüljön hatásköre alól. Olaszország pedig éppen azt a külpolitikai irányvonalat követte, amelyben a kisantant „elhódítása" kapott hangsúlyos szerepet, s amelybe a magyar kérés felkarolása értelemszerűen nem illett bele.
