Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
1288 VONYÓ TAMÁS bankok korán felfedezték a monopol jellegű, elképesztő gyorsasággal terjeszkedő nehézipari vállalatok magas profitképességében rejlő befektetési lehetőségeket, míg az egyre monumentálisabb métereket öltő üzemek hiteligényét kizárólag koncentrált banki tevékenység útján lehetett kielégíteni. Ebből kifolyólag a nagyipar és a bankszektor között hosszű távű, tulajdonképpen máig tartó szoros egymásrautaltság alakult ki, mely erősen monopolista üzleti politikát feltételezett. A profitképesség megőrzése érdekében a bankok megkövetelték ügyfeleiktől, hogy minden pénzügyi tranzakciót rajtuk keresztül bonyolítsanak, így megfelelően tudták kontrollálni azok financiális helyzetét és külső hitelfelvételeit. Szintén ösztönözték a bankházak a kartellszerződéseket, illetve a szindikátusok alapítását, hogy ezúton is javítsák ügyfeleik, és így saját maguk üzleti pozícióit. A rendelkezésre álló üzleti statisztikák szerint, az 1890-es években a kohászati vállalatok tőkeemelései időben szinte mindig pontosan egybeestek az új kartellszerződések aláírásával.64 A nagybankok szervező tevékenységének köszönhetően a monopóliumok egyre inkább jellemezték az egykoron — részben még mindig céhes keretek között működő — kis- és középvállalatokra támaszkodó német gazdaságot. Néhány évtized leforgása alatt a kartellek piaci részesedése a papíriparban 90%-ra, a bányászatban 74%-ra, az acélgyártásban pedig 50%-ra nőtt.6 5 A 19. század utolsó éveiben meginduló hatalmas konszernek kiépítése is jelentős részben a nagybankok fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhető. A máig világhírű elektronikai mamutvállalat, az AEG a Deutsche Bank, a Berliner Handels-Gesellschaft valamint a Bankhaus Delbrück segítségével jött létre. A szintén ismert rivális, a Siemens és Halske konstrukciójában a Deutsche Bank mellett a Disconto-Gesellschaft és a Darmstädter Bank vett részt.66 A világháborút megelőző utolsó években az öt óriásbank már egyes ágazatokra koncentrálta tevékenységét, hogy ezzel a monopolista üzleti gyakorlatot továbbfejlesztve, már a gazdaság szegmenseit egészükben koncentrálja saját irányítása alatt. A Deutsche Bank elsősorban az elektronikai és elektrotechnikai iparban szerzett domináns szerepet, de a nemzeti egység előtti időkből származó intenzív külgazdasági tevékenységéhez is hű maradt, hiszen a monumentális Berlin-Bagdad vasúti projekt legfőbb hitelezője volt. A Dresdner Bank a szászországi textilipar mellett a felső-sziléziai szénbányászatban és vaskohászatban volt érdekelt. Elsődleges prioritásai a Darmstädter Bankot a világpiacokon szinte egyeduralkodó német vegyiparhoz, míg a Disconto-Gesellschaftot a Ruhr-vidék prominens bányatársaságaihoz és kiemelkedő acélgyártásához kötötték. A nagybankok és a vezető iparvállalatok egybefonódása közvetlen formában is megnyilvánult. Míg a Deutsche Bank 1914-ben 114 nagyipari társaság igazgatótanácsában képviseltette magát, és így egy 691 millió márka jegyzett tőkével és további 238 millió márka tartalékkal rendelkező vállalatcsoportot szervezett maga köré, 1870-es alapítása Georg von Siemens nevéhez fűződik, aki az elektronikai ipar mágnása lett, és aki 64 Feldenkirchen, Wilfried: Banking and Economic Growth. In: W R. Lee (ed.): German Industry and German Industrialization. Essays in German Economic Development and Business History in the Nineteenth and Twentieth Centuries. Routlage. London, 1991. 131. 66 Cippola, Carlo M. (ed.): The Fontana Economic History of Europe. IV kötet: The Emergence of Industrial Societies.Harvester Press/Barnes&Noble. New York, 197G. 133. 66 Berend - Ránki 1987, 289.
