Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA 1283 val, és a fokozott állami szerepvállalást valamint a korporációkat tekintette a gazdasági fejlődés motorjának. Innováció és koncentráció a német iparban Amint az iparosodás hazai forrásai megteremtődtek, a külföldi — elsősorban angolszász — befolyás a német gazdaság további fejlődésére jelentősen visszaszorult. Miután a brit gazdasági gondolkodás tanításainak és a szigetországi technológia alkalmazásának a helyi körülményeknek legmegfelelőbb módját megtalálták, a német vállalkozók egyre inkább saját korszakalkotó újításaikkal váltak ismertté a vetélytársak számára. A banki finanszírozás, valamint a természettudományos ismeretek széleskörű igénybevétele mellett a német ipari fejlődés legfontosabb ismérve minden bizonnyal a méretgazdaságosság és az integrált termelési struktúrák előnyeinek felismerése volt.3 9 A szénbányászat szolgáltatta annak a koncentrációs folyamatnak az iskolapéldáját, amely a német ipar majd minden ágazatát markánsan megkülönböztette az angol és francia vetélytársakétól. Az 1913-ban már közel félmillió munkást foglalkoztató Ruhr-vidéki bányákban bevezetett új — rendkívül tőkeintenzív — termelési módszerek egyre nagyobb üzemek kialakítását ösztönözték. A századfordulón öt, 1913-ban már 19 olyan bányavállalat működött, amely évente több mint egymillió tonna kőszenet hozott felszínre. A koncentráció a munkatermelékenységet is jelentősen növelte, az egy munkásra eső kitermelés 1850 és 1890 között 80%-kal emelkedett. A szénbányászat tőkeigénye már a fejlődés korai szakaszában meghaladta a hagyományos finanszírozás nyújtotta kereteket, így az ágazatban hamar uralkodóvá vált a részvénytársasági forma, sőt néhány mamutvállalat (Gelsenkirchner Bergwerks, Harpener Bergbau AG) kialakulása is előrehaladt. A három legnagyobb vállalat a német széntermelés egytizedét adta és megközelítőleg százezer embert foglalkoztatott. A koncentrációs folyamat túllépett a szénbányászat keretein, hiszen az ágazat vezető vállalatai a vaskohászat, az építőanyag-gyártás, a vegyészet és az elektromos ipar területére is kiterjesztették tevékenységüket. A bányatársaságok a kartellek alapításában is úttörőkké váltak, 1893-ban megalakult a Ruhr-vidéki versenytársakat összefogó Rajna-Vesztfáliai Szindikátus is.40 A hatalmas üzemek előretörése a szénbányászathoz szervesen kapcsolódó vaskohászat és acélgyártás területén is megfigyelhető volt. A lotaringiai vasérc feldolgozására a Rajna mentén több régióban épültek ki az ágazat jelentősebb központjai. A Ruhr-vidéki óriások mellett a század elején a Mosel mentén települt vállalatok koncentrációja is felgyorsult. Lotaringiában helyi érclelőhelyre települt a hagendingeni Thyssen Acélmüvek, mely saját bányáival, kokszolóműveivel és acélhengerműjével a kor Európájának legmodernebb és legnagyobb ipari komplexuma lett. Thyssen 1912-ben közel egymilliárd márkás gazdasági potenciállal bírt, mellyel a legnagyobb tengerentúli iparmágnások méltó vetélytársává vált. A kohászat képviselői élenjártak a politikai önszerveződésben is. Míg a Német Vas-39 Kemp 1985, 98. 40 Berend - Ránki 1987, 264-265.
