Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
1278 VONYÓ TAMÁS mögött. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a német államok a kulturális gazdagság ezeréves tradíciójával büszkélkedhettek, márpedig egy nemzet szellemi tőkéjének megfelelő szintű felhalmozása igen hosszú folyamat, de nélkülözhetetlen feltétele a sikeres gazdasági modernizációnak. A német lemaradás legfőbb oka a gazdaságilag rentábilis befektetési lehetőségek hiányában rejlett, egy olyan társadalmi berendezkedés keretében, amely még magában hordozta a feudalizmus történelmi örökségét. Kitermelésre váró természeti erőforrások és egy viszonylag képzett, de nagymértékben kihasználatlan munkaerőbázis léte utalt arra, hogy a német gazdaság potenciális lehetőségei az aktuális termelő kapacitásokon messze túlmutattak. A puszta tény, hogy a német államokat megkésve érték el az ipari forradalom hullámai, nagyban hozzájárult a gyors felemelkedéshez, hiszen a technológia, ipari know-how és a tőkeigényes beruházásokhoz nélkülözhetetlen financiális eszközök importja révén már az ipari fejlődés korai szakaszában is kiküszöbölhetővé váltak a hazai gazdaság szerkezeti hiányosságai. A közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek nem elsősorban volumenük miatt jutott meghatározó szerep, sokkal inkább azért, mert a jövőbeni fejlődés szempontjából kritikus, fejlett technológiát alkalmazó iparágakat célozta meg, ahol igen nagy volt a kockázati tényező, ám hasonlóan magasak voltak a várható hozamok. A bányászatban, a vaskohászatban és nem utolsó sorban a vasúthálózat kiépítésében megjelenő brit tőke tehát tulajdonképpen pontosan azt á kezdeti lökést adta meg a német gazdaságnak, amivel az fél évszázaddal később a szigetország legnagyobb riválisává válhatott.1 6 Érdekes — de valójában tipikusan közép-európai — módon a német piac belső fejlődése nem gazdasági indíttatásból vette kezdetét. A kezdeményezés a porosz bürokrácia oldaláról érkezett, amely az országnak a napóleoni háborúk után megnövelt területén az állami adminisztráció racionalizálása érdekében meg kívánta szüntetni a belső határokat. Mivel azonban Poroszországnak az egységes vámrendszer 1818-as bevezetése után is több ezer kilométer vámhatára volt a környező német államokkal, a kereskedelem egyszerűbb lebonyolítása érdekében kívánatossá vált a porosz vámrendszer kibővítése.1 7 Az össznémet kereskedelem liberalizálásának gazdasági dimenzióit először — a modern német közgazdaságtan apostolának nevezett — Friedrich List emelte ki. Az Altalános Német Kereskedelmi és Iparegylet (Allgemeiner Deutscher Handels- und Gewerbeverein) meghatalmazott képviselőjeként tudatosan harcolt a belső vámhatárok mielőbbi felszámolásáért, de ugyanakkor felismerte a védővámok jelentőségét is a még gyenge lábakon álló német ipar versenyhelyzetének javításában.18 Miután 1834-ben a Zollverein hatályba lépett, a politikailag még mindig széttagolt németség nagy része egy egységes vámrendszer keretében indulhatott el az iparosítás útján. Azzal, hogy a Habsburg tartományok az új vámhatárokon kívülre kerültek, a Zollverein egyértelműen a domináns Poroszország vezetése 16 Kemp, Tom-. Industrialization of Nineteenth-Century Europe. Longman. New York, 1985.2 91-92. 17 Uo. 92. 18 Görtemaker, Manfred,-. Deutschland im 19. Jahrhundert. Entwicklung",linien. Schriftenreihe Band 274. Bundeszentrale für Politische Bildung. Bonn, 1989. 166-169.
