Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski budapesti lengyel követ tárgyalásai a kormányzóval 1938/39-ben 123

ORLOWSKI BP-I LENGYEL KÖVET TÁRGYALÁSAI 125 owski követ) kijelentéseiben azzal, hogy kinyilvánítják a másik nemzet iránt érzett barátságukat, rokonszenvüket, nagyrabecsülésüket. Igazuk lehet azoknak, akik azt állítják, hogy amit sokszor hangsúlyozunk, az idővel megszokottá, hétköznapivá válhat, elveszítheti eredeti tartalmát. Ennek az állításnak a jogossága mellett sem igaz ez a két világháború közötti magyar-lengyel kapcsolatokra azért, mert volt ennek a barátságnak az érzelmi töltésen kívül valóságos alapja. Inkább arról van szó, hogy a tények és a barátság sokszor fedték egymást, mintsem arról, hogy üres, minden alapot nélkülöző, érzelmi nyilatkozatok története lenne a 20. századi magyar-lengyel kapcsolatok egésze. A lengyelek sohasem felejtették el, hogy 1914-ben 4001

3

magyar — nem hadköteles — fiatal önként jelentkezett a Lengyel Légiókba.1

4

Az újjászületett lengyel állam külügyminisztere 1918 decemberében a Karolja kormányhoz fordult lőszervásárlási kéréssel,1

5

majd az 1920-as szovjet-lengyel háború idején a magyar kormány újabb lőszert szállított a lengyel hadseregnek.1

6 (1932-1939). Az összeomlás után a kormányt Moscicki államelnökkel Romániában internálták. Érdeke volt ez Németországnak, a Szovjetuniónak és a Párizsban 1939. szeptember 30-án megalakult új lengyel kormánynak. Egyénileg próbálta elhagyni Romániát (az angolok befogadnák), ekkor kabinetfőnöke Lubienski fordult Csáky külügyminiszterhez: kaphat-e be-, illetve átutazó vízumot (MOL K63 küm.pol. - 1939-17/7-7032 - Bárdossy telefon-számjeltávirata a külügyminiszternek 1939. október 7.). Csáky az engedélyt megadta (uo. 7038 sz. számjeltávirat), majd Beck útlevelét jugoszláv láttamozással kérte ellátni magyarországi beutazása előtt (uo. 7039 sz. számjeltávirat). A tervezett „eltávozást" az új lengyel kormány jelezte Bukarestnek, így az nem sikerült. Titkárának így nyilatkozott: „ Ha Romániában halnék meg, Magyarországon temessenek el, arccal Lengyelország felé. A kormányzó egész biztos nem tagad meg tőlem néhány négyzetméternyi földet." 1944-ben Bukarestben temették el román katonai díszpompával, mert román kitüntetése ezt megkövetelte. Emlékiratai: Dernier rapport. Politique polonaise, 1926-1939. Neuchatel 1951. Lengyelül: Ostatni raport, Varsó, 1987. és Cienciala Anna M.: Polska polityka zagraniczna w latach 1926-1939. Instytut Literacki Paryz, 1990. Bibliotéka Kultuiy T. 457. Godó Ágnes: Magyar - lengyel kapcsolatok a II. világháborúban. Budapest, 1976. A 91. és 152. oldalon tévesen közli, hogy Beck 1939. október l-jén Párizsba távozva átutazott Magyarországon, a kormányzó és Teleki is fogadta. 13

Lásd: Dr. Kertész János: A lengyel légiók magyarjai. Néplap, Budapest, 1936 május 10. 1-2.o; Újság, Budapest, 1934 október 20. 9. o; Galica Andrzej dandártábornok 1933. április 28-i visszaemlékezésében 300 magyarról ír. CAW Warszawa WBH. t. 400/1782. A résztvevők 13%-a elesett. Lásd: Mándi Nagy Endre: Akik vért áldoztak a lengyel szabadságért. Magyar Külpolitika 1937. 7-8.sz. 12-13.0. 14

1933-ban a Lengyel Hadtörténeti Iroda — a Hadtörténeti Intézet elődje — kérdőívvel fordult a hadsereg főtisztjeihez a volt magyar légionisták ügyében, amire 41-en válaszoltak. Köztük Malinowski Tadeusz dandártábornok; akinek 1914. X. 19-én felfektetett névsorában — 2. gy.e. 2. zlj. 5.sz. — 95 magyar név szerepel. Lásd: CAW Warszawa WBH. t. 400/1782. Ez nem tartalmazza a légiókban harcoló összes magyar nevét. A lengyel kormány 1930 után kitüntette őket. A folyamat éveken át 1937-ig húzódott. A diplomáciai iratokban helyenként újabb nevek vannak, nemegyszer az akkori magyarországi lakcím, foglalkozás és az eredeti lengyel alegység feltüntetésével, ahol 1914-1917 között szolgáltak. Lásd: AAN Warszawa, MSZ PIII. Wçgry, Pos. RP w Budapeszcie 1937. t. 140. A Légiókba való toborzásról lásd: Stamirowski Tadeusz cikkét a Neues Budapester Abendsblatt 1915. január 18-i számában. 15

Bartha Albert honvédelmi miniszter 1918.XII. 10-én Wasilewski lengyel külügyminiszterhez írott levelében biztosítja őt Magyarország barátságáról. Ezután érkezett Magyarországra a lengyel lőszervásárlási küldöttség, amely 1919. III. 6-án írta alá az erről szóló egyezményt. Cisek Janusz: Sasiedzi wobec wojny 1920 roku. Londyn, 1990. 299.0. 2.sz. jegyzet. 16

A kérdés legteljesebb feldolgozása: Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között. Budapest, 1970. 29-39. (A továbbiakban: Kovács i.m..) Divéky Adorján: Magyarország szerepe az 1920-iki szovjet-lengyel háborúban. Külügyi Szemle 1938. 3. sz. 293-301.O. Somogyi