Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - A Magyar Tudományos Diákköri konferenciák fél évszázada (1951-2001) (Ism.: Szilágyi Ágnes Judit) 1269
1270 TÖRTÉNETI IRODALOM 1270 A kötet szerzői világossá teszik, hogy a rendszerváltás éles cezúrát jelent az TDK történetében is. A diákköri mozgalomról szóló, talán kissé eklektikus tanulmányfűzér végső tanulsága ilyen módon összhangban van az egykor „létező szocializmusról" illetve a rendszerváltás utáni évekről kialakított általános képünkkel, csak megerősíti azt. Speciális látlelet az 1950-70-es évek átpolitizált köz- és magánéletéről, a '80-as évekbeli egyre szabadabb légkörről, és az 1989 utáni időszaknak a depolitizálás és/vagy a pluralitás irányába mutató, új szelleméről. Az értelmiségi műhely, mint afféle érzékeny műszer, a maga módján már előre jelezi a politikai változásokat, ez esetben ez annyit jelent, hogy a rendszerváltás a TDK-k berkeiben már az 1980-as évek közepén megkezdődött. ,,A rendelkezésekre álló források és dokumentumok alapján határozottan állítható, hogy a rendszerváltás a magyar diákköri mozgalomban 1986-ban kezdődött,... Egyfelől a diákköri mozgalom és az OTDT autonómiájának deklarálásával megszűnt a minisztériumnak való szigorú alárendeltsége és a KISZ-től való politikai függés. Másfelöl az Országos Tudományos Diákköri Tanács megszűnt miniszteriális szerv lenni. Egy átmeneti periódus után teljesen autonóm intézménnyé vált,..." (50.o.) A diákköri mozgalom annyiban is a rendszerváltás előfutára, amennyiben az 1980-as években bekövetkezett a Marxizmus-Leninizmus Szekció elsorvadása illetve a Társadalomtudományi Szekció létrejötte, ráadásul ebben a folyamatban az utóbbi képviselői nem látnak kontinuitást a két szekció között: „Véleményünk szerint a mostani, 10 éve működő Társadalomtudományi Szekció... nem folytatása a Marxizmus-Leninizmus Szekciónak.... az ideológiai kötöttségtől elszakadt tudományterületek már kinyilvánították, hogy konferenciájukat az Államigazgatási Főiskolán kívánják megrendezni. 1989-ben a Diáktudós a lezajlott konferenciáról szóló beszámolót immár erről a megváltozott nevű, illetve új szekcióról közölte." - írja tanulmányában Szilágyi Erzsébet (217-218.o.) A hatalom és a diákköri mozgalom viszonyának 1989-et követő megváltozása — vagyis az, hogy az ideológia (a maga legprimerebb formájában) fokozatosan kivonult erről a területről, melynek létrejött az intézményi függetlensége is — egyrészt persze a nagypolitikai folyamatoknak köszönhető. Másrészt azonban annak oka, hogy a TDK-ra már nem esik olyan koncentrált figyelem, mint korábban, az egyetemeket, főiskolákat érintő mélyreható átalakulásban keresendő. Abban, hogy a felsőoktatásban tanulók számának nagymértékű emelkedésével a korábbi struktúra, és ezen belül a diákköri munka, manapság már nem tekinthető a szorosan vett elitképzés keretének, lassan inkább már a tömegképzés részesévé válik. (Ezzel párhuzamosan az elitképzés új műhelyei egyre inkább a doktori iskolákban jönnek létre.) A fenti tendenciát jelzi az idő előrehaladtával egyre terebélyesebb diákköri konferenciákon bemutatott dolgozatok számának felduzzadása, mindez pedig összekapcsolódik az OTDK-k örökzöld problémájával, azzal, hogy a nagy szekcióikban a sok, gyakran egyenlőtlen színvonalú dolgozat kezelése igen nehéz és a bírálati rendszer szinte máig kiforratlan. A nehézségek ellenére azonban igaznak érezzük Szendrő Péternek a kötetben idézett szavait: „az egyetemen működő tudós legfőbb «alkotása-> az új nemzedék...Az iskolateremtés az igazi produkció; alkotás maga is." (70.o.) Szilágyi Ágnes Judit
