Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kápolnai Iván: Mezőkövesd és környéke. Népességi és gazdasági-társadalmi viszonyok a 20. század végéig (Ism.: Jeney Andrásné) 1265

1268 TÖRTÉNETI IRODALOM A 20. század második felében megismerhető az iskolázottsági szintnek az elvégzett osztályok, valamint a közép- és felsőfokú iskolát végzettek számával mérhető jelentős emelkedése is. Miközben a pedagógusok és tantermek száma nagymértékben növekedett, a születéskorlátozás eredményeképpen a tanulólétszám olykor zuhanásszerű fogyatkozása jellemzi az utolsó évtizedeket. Hasonlóképpen:a közművelődési könyvtárak kötetszámának folyamatos gyarapodásával a beiratkozott és könyvkölcsönző olvasók ritkulása áll szemben, továbbá a falusi mozik működésének megszűnése a legtöbb helységben. Mindezzel okozati összefüggésbe hozható a TV-előfizetések ugrásszerű emelkedése. Az egész térséget áttekintő általános bevezetés csakúgy, mint az egyes településeket hasonló szerkezeti tagolásban bemutató községenkénti rész utolsó fejezete a népesség és a lakóházak számának az 1780-as évektől vizsgált idősoraival feltárja, milyen mértékben csökkent az egy lakóházra jutó személyek száma, a laksűrűség. Megismerhetjük a lakóházak építésének főbb jellemzőit (a falazat és tetőzet anyagát, az alapozást, a vízellátási viszonyokat stb.), a múlt század második felében a lakott és lakatlan lakásoknak nemcsak a számát, hanem a nagyságát is a szobák számával, technikai felszereltségét (villany-, gáz-, vízvezeték, fűtésmód stb.) és komfortfokát. A lakások építési éve és életkor szerinti kimutatása pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az 1990. évi lakásállománynak nagyobb része, egyes településeken 75-80% -a 1945 után épült, ami a lakott táj arculatának gyökeres megváltozását eredményezte az elmúlt fél évszázadban. A lakásviszonyokon kívül az iskolázottsági szint és a művelődési viszonyok vizsgálatához is nagyobbrészt az utolsó félszázad statisztikai adatait használta fel a szerző. A mezőkövesdi kiadványban nagy szerepet kaptak a hivatalos statisztikai adatok, ugyanakkor felhasznált számos olyan — nagyobbrészt egyházi jellegű — nyomtatott prestatisztikai forrást, (anyakönyvek, sematizmusok), valamint földrajzi nevekre vonatkozó kiadványokat és a Községi Törzskönyvbizottság levéltári anyagát, amelyek eddig nem igen szolgáltak forrásul a helytörténeti irodalomban. Ezenkívül kritikának vetett alá olyan népességtörténeti forrásokat (pl. Fényes Elek és a nem-nemes népesség összeírása a 19. század első felében), melyek adatait általában fenntartás nélkül elfogadták a kutatók. A rendelkezésre álló történeti és hivatalos statisztikai adatokat többnyire teljességre törekedve, hosszú idősorban mutatja be — így különösen a népesség vallási megoszlását, ami olykor a népességmozgás alakulásának vizsgálatához is adalékul szolgál. Ugyanakkor a közzétett adatok olykor szélesebb körűek, az élet tágabb területeit érintik (pl. mezőgazdasági termelés, egészségügyi ellátottság, középiskolák földrajzi vonzáskörzete, infrastruktúra, a népesség családi állapota). A szerző munkája különlegesen gazdag, egységes szempontok szerint rend(szer)ezett elsősorban statisztikai adatgyűjtemény, amely megfelelő kiegészítésekkel jól használható, megalapozó forrásul szolgálhat egy-egy településmonográfia készítéséhez is. Valójában tehát a kétkötetes mű folytatásra vár, és a szerző az olvasóra illetve folytatóra bízta a következtetések levonását, a további teendőket a térség és az egyes települések életében. A kiadvány jellemzője a számszerű adatokban való gazdagság, amely táblázatos formában éppúgy jelentkezik, mint a szöveg sorai között. Az adatokat ábrák (vonal-, oszlop-, kördiagramok) szemléltetik, és nagyobb számú térkép is segíti az egyes korszakokban az eligazodást az aprófalvas térségben. A mezőkövesdi kiadvány rendezett adatoszlopai, mint kiinduló forrásanyag, elmélyült további elemzésre és kiegészítésekre adhatnak ösztönzést az érdeklődőknek. A Központi Statisztikai Hivatal és az intézmény Levéltárának kiadásában 2000-ben, majd 2002-ben megjelent testes művek Szentgotthárd és Mezőkövesd környékéről új csapást vágtak, korábban nem járt útirányt jelölnek a megélénkült helytörténetírásban. Kiterjesztik a helytörténeti vizsgálódások körét. Egyes lokálpatrióta helybéli szerzők által a települések legfontosabb eseményeit krónikaszerűen elbeszélő munkákkal szemben többtucatnyi települést magában foglaló földrajzi térségről, egy-egy városról és gazdasági, piaci, kulturális, igazgatási vonzáskörzetébe tartozó községekről kívánnak szintetizáló és ugyanakkor helységenként részletezett, analitikus képet adni. S ezt elsősorban számszerű, történeti és hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva teszik. A Galileinek tulajdonított megállapítás szerint a tudomány feladata: mérni a mérhetőt. A társadalmi-gazdasági életben végrehajtott összeírások adatai ilyen mérések számszerű eredményei. Idősorba állításuk és elemzésük feltárja a társadalmi (népességi, gazdasági, kulturális) folyamatok jellemzőit. Nagyobb számú településre kiterjedő vizsgálódás pedig szinte kínálja ezeknek a folyamatoknak területi, térbeli összehasonlítását. A kvantitatív módszerek alkalmazása ma már a természettudományok után a társadalomtudományok számos területén elterjedt, a történettudományt olykor kliometriának mondják. Az összehasonlítás, a komparatisztika mint tudományos módszer, pedig ugyancsak számos tudományterületen hozott jelentős eredményeket.