Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Spannenberger; Norbert: Der Volksbund der Deutschen in Ungarn 1938-1944 unter Horthy und Hitler (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1260

TÖRTÉNETI IRODALOM 1261 tosabbnak tartja a magyar kormánnyal való viszonya zavartalanságát, mint a magyarországi német kisebbség népiségi érdekeinek igazán hatékony védelmét. Mint kiderült, a nemzetiszocialista Németország is, amelytől pedig határozottabb kiállást reméltek, Magyarország barátságát elébe helyezte a magyarországi németek ügyének. Csak az 1930-as évek második felétől, amikor már kül-és belpolitikailag megerősödött, lehetett tapasztalni befolyásának jelentős megnövekedését a revíziós politikája támogatása szempontjából Németországra nagyon számító magyar kormányok magatartására a német népcsoport kérdésében. A Volksbund megalakulásának 1938 novemberi engedélyezése ezt különösen jelezte, bár egy sokoldalú népcsoportszervezet igényével készült alapszabály-tervezetének megnyirbálása következtében egyelőre csak mint a Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesülettel párhuzamos kultúregyesület működhetett. 1940 nyarán azután már úgy látszott, hogy az un. bécsi német népcsoportegyezménynek köszönhetően megnyílik az út a magyarországi német etnikum teljes népiségi emancipációja felé, sajátnépi fejlődése normális kibontakoztatása előtt, ám mihamar egyre csalódottabban kellett ráébredniük, hogy a Hitler háborújához csatlakozott Horthy-Magyarország megtalálta a módját a német népiségi kibontakozás kiteljesedése megakadályozásának. A német birodalom második világháborús katonai erőfeszítései közepette Hitler a magyarországi német népcsoport köréből történő újabb és újabb — háromszori — SS-hadkiegészítés egyezményes lehetővé tétele ellenében ismételten ígéretet tett Horthynak a fegyvertársi szövetségükben zavaró tényezőnek feltüntetett német kisebbség háború utáni áttelepítésére (a német birodalom Lengyelországtól hódított területére). Ebben a magyarországi német kisebbség megfélemlítésére nagymértékben felhasználható perspektívában eleve efemer jelentőségűek, s így mellőzhetőek lettek a magyar kormány számára a német népcsoport jogi, kulturális, gazdasági helyzetének rendezésére irányuló törekvések. Két malomkő között őrlődő áldozatnak tekintették magukat; népiségi küzdelmük a német birodalommal szövetkezett magyar politika által bukásra volt ítélve. A vesztett háború utáni új magyarországi rezsim számonkérőleg lépett fel velük szemben, a zsenge magyar demokrácia védelmére nélkülözhetetlen lépésként sürgette a győztes hatalmaknál hozzájárulásukat a bűnös kollaborálok kitelepítéséhez, — (mintha a kollaborálásban nem a magyarok jártak volna az élen), — majd a potsdami konferenciától megkapott hozzájárulás birtokában hozzá is látott az akcióhoz. Ez az egész problematika jól ismert előttem, hiszen a részben már korábbi publikációkban felhasznált hazai források körét is jelentősen bővítve, de a külföldi levéltárakban őrzött különösen fontos német — köztük magyarországi-német provenienciájú — forrásokat úgyszólván kizárólag magam tárva fel, már évtizedekkel ezelőtt feldolgoztam a témát, (Ez volt a Volksbund. A német népcsoportpolitika és Magyarország 1938-1945. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978. - Német nyelvű kiadása: Ungarn und die deutsche „Volksgruppenpolitik" 1938-1945. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. illetve Böhlau Verlag, Köln-Wien, 1981. - Teufelskreis. Die Minderheitenfrage in den deutschungarischen Beziehungen 1933-1938. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989) s azóta is sokat foglalkoztam az idevágó kérdésekkel. Spannenberger igen alaposan támaszkodik erre az anyagra, amelyet kevés — ismereteinkhez néhány vonatkozásban hasznosan hozzájáruló, de nem különösebben jelentős — további forrással tudott csak kiegészíteni. Az egész forrásanyag értelmezésében azonban elég lényegesen eltér tőlem, s ez már könyve koncepciójának fentebbi rövid ismertetéséből is kitűnik némileg. Ebben kétségkívül szerepe lehet már a szóban forgó téma megközelítése különbözőségének is részünkről. Én az ország története szempontjából vizsgáltam, hogy német nemzeti kisebbségének milyen a helyzete, melyek jogos igényei, milyen eszközökkel és módon küzd azok érvényesítéséért, hatni igyekezvén az ország kormányai nem kielégítőnek talált nemzetiségpolitikájára, vagy annak külső nyomás alá helyezését tartja inkább szükségesnek és célravezetőnek, hogy tehát a német nemzeti kisebbségnek milyen irányzatai vannak, s ezek vezetői mennyire veszik tekintetbe sajátnépi érdekeiknek az ország érdekeivel való egyeztetése szükségességét, mennyire igyekeznek megőrizni az ország együttélő népei között — mint a saját német népen belül is — a harmóniát, míg mások e sokat hangoztatott harmóniában nem láttak mást, mint a népi elkülönülés akadályozását, az asszimiláció gátlástalan érvényesülésének fenntartását; mennyire éreznek felelősséget német nemzetiség és magyar hazafiság — józan német részről tradicionálisan elválaszthatatlannak tartott — kettős kötelmei betartása iránt, ügyelnek-e arra, hogy a hazai németség természetes vonzalmai az ország határain kívüli németekhez nem válnak-e olyan természetű kapcsolatokká, amelyek nagyon nem kívánatos szellemi és politikai áramlatok befogadóivá, terjesztőivé lehetnek, s kiélezett helyzetekben — mint különösen a második világháború idején — veszélyt jelenthetnek az országra és önmagukra, ha idegen hatalompolitikai érdekek szolgálatába állíthatnák. Mindezt azonban úgy vizsgáltam, hogy igyekeztem szem elől nem téveszteni az ország vezetőinek a nemzeti kisebbség