Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Baloghné Ábrányi Hedvig-Soós Ferenc: Százéves a Magyar Numizmatikai Társulat 1901-2001 (Ism.: Kovács László) 1257

1258 TÖRTÉNETI IRODALOM Szivák Imre és Zimmermann Lajos 1901. május 7-én felvetette az egyesület létrehozásának gondolatát, majd megnyerte a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából Göhl Ödön és Réthy László csatlakozási ígéretét, egy hét múlva, május 14-én megalapították az MNT-t. A Réthy Lászlót elnökké választó alakuló ülésen 17 személy vett részt, de az 1902. június 15-én megtartott rendes közgyűlésen már 103 fő. Azóta, immáron 103 éve, az MNT megszakítás nélkül működik, amint arról a kötet első két fejezete (I. A megalakulás, II. Történeti áttekintés) alapján megbizonyosodhat az olvasó. Az MNT célja a tudományos numizmatikai tevékenység támogatása, az azonnal létrehozott könyvtár és gyűjtemény fenntartása, a kiadványok (Numizmatikai Közlöny/1902-, Az Érem/1922-) megjelentetése és nem utolsó sorban a numizmatika iránt érdeklődők összefogása volt. Ezt elősegítendő, az MNT társas összejöveteleket szervezett, 1904. február 5-től kezdve előadásokat rendezett, s már 1907-ben sikerült az első, Kaplony utcai, 1910-ben pedig a mai, Csepreghy utcai lakást megszereznie a társulat céljaira. A 20. század első felének történelmi-társadalmi viharaihoz az MNT alapszabályának változtatásával igyekezett, illetve kényszerült alkalmazkodni — 1925 és 1949 között debreceni csoportja is tevékenykedett —, de az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1949. évi utasítására önállóságát fel kellett adnia, s 1951-ben — a sors keserű fintoraként, éppen a megalakulásának 50. évében — a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat Éremtani Szakosztályává kellett alakulnia. A két korábbi társulat vezetőségének mindvégig sikerült a nyugodt együttműködést biztosítania, de a későbbiekben feszültséget támasztott az a kényszerűség, hogy a gyűjtők érméinek adásvételi és csereügyletei is az Éremtani Szakosztály égisze alatt bonyolódtak, hiszen a másfél ezer főre duzzadt tagság 95%-a csupán ezzel foglalkozott. A helyzet tisztázására 1970-ben az MNT-nek sikerült visszanyernie az MTA felügyelete alatt az önállóságát, miközben 1969-ben megalakult a Budapesti, majd 1971-ben a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete (MÉE), átvéve az érmegyűjtéssel kapcsolatos összes gyakorlati feladat irányítását. A jórészt „amatőr" numizmatikusokból álló tagságú MNT mindent megtett tudományos színvonalának emelésére, szak- és munkacsoportokat szervezett, tudományos ülésszakokat rendezett, ezenkívül konferenciák szervezésével, előadók meghívásával és a hazaiak külföldi részvételi támogatásával bekapcsolódott a nemzetközi numizmatikai életbe, kezdeményezte egy évkönyv kiadását (1971-1981/82), de megállapodást kötött az MÉE-vel is (1973) a két intézmény együttműködésének biztosítására. A felívelő tevékenység 1989-től újra megnehezült, mert az ekkor elfogadott egyesületi törvény értelmében az MTA megválni kényszerült a társulataitól, s azoknak a maguk lábára kellett állniok, s bár az MNT némi támogatást továbbra is kapott, anyagi gondjai enyhítésére létrehozta az Arany Forint Alapítványt (1992). 1994-ben az addig csak bérelt Csepreghy utca 4. szám alatti 2. emeleti társulati helyiséget, sőt 1996-ban helyette ugyanott egy nagyobb földszinti lakást sikerült megvásárolnia, s az utóbbit még a megalakulás 100. évfordulója előtt felújítania és bebútoroznia. Időközben azonban a tudományos tevékenység sem szünetelt, az ekkor szervezett, s itt felsorolhatatlan nagyszámú rendezvény közül a numizmatika és a társtudományok kapcsolatait bemutató konferenciasorozat (Szeged/1992, Debrecen/1995, Nyíregyháza/1997, Esztergom/1999) érdemel mindenképpen kiemelést. A kötet III—VIII. fejezete az MNT tevékenységének területeit tekinti át és a legjelesebb személyiségeinek portréját kínálja. A könyvtár (III. fejezet) létrehozásának eszméje egyidős az MNT megalakulásával, s a gyűjtés ajándékozás és intézményi felajánlás módján, majd az Numizmatikai Közlöny cseréjével azonnal meg is indult, s a különböző helyeken őrzött anyag a Kaplony utcába költözéskor már 1200, a fennállás 25. évében pedig 2712 egységre szaporodott. 1967-ben az 1960-ban elhunyt Niklovits Károlynak a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába (MNMÉ) került hagyatéka rendezése kapcsán azonban veszteség is érte az MNT könyvtárát, ugyanis bár megkapta a Niklovits-hagyatéknak az MNMÉ szempontjából duplumait, cserébe át kellett adnia az MNMÉ gyűjteményéből hiányzó 181 folyóirat-évfolyamot. Ezt követően 1975-ben, amikor a könyvtár főállású könyvtárosi státuszt kapott, revízióra került sor, 1977-ben kialakult az olvasószolgálat jelenleg is érvényes rendje, 1988-ban pedig az állományába épült a végrendeletileg megkapott Huszár Lajos-féle hagyaték. Mindezek eredményeképpen a könyvtár a 10 000 egységnél nagyobb állományú intézmények közé került, s a technikai fejlesztés nyomán a könyvanyag, valamint a hazai társtudományi folyóiratok és a legrangosabb külföldi periodikák szakcikkei számítógépes nyilvántartásává váltak. Az MNT gyűjteményének (IV. fejezet) gyarapítása szinte kizárólag ajándékozás útján történt, vételre csak ritkán kerülhetett sor. Az állomány rendezése 1912-ben lett naprakész, s az ezt követő ajándékozások, ill. végrendelkezések révén 1951 előtt (Bassarabits Sándor-Förster Irma/1916, Zim-