Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Haber; Péter: Die Anfänge des zionismus in Ungarn (1897-1904) (Ism.: Fenyő István) 1255

1256 TÖRTÉNETI IRODALOM szus emlék-kiállítására készült, abban az időszakban, amikor a szerző tanulmányainak utolsó félévét végezte a bázeli egyetemen. Peter Habernek először az tűnt fel, hogy mind Theodor Herzl, mind Max Nordau, a politikai cionizmus központi alakjai Magyarországon születtek. Ugyanakkor eddig az volt a közvélekedés, hogy a cionista eszme Magyarországon az I. világháború előtt nem keltett visszhangot. Peter Haber, kinek felmenői hazánkból származtak el Svájcba, tanulmányozni kezdte a XIX. század végi-XX. század eleji magyar zsidó újságokat, s meggyőződött ez állítás ellenkezőjéről. Érdeklődését fokozta a gúny és az ellenszenv, amellyel a „félhivatalos" egykori zsidó újságok Herzl és hívei iránt viseltettek. Több mint ötszáz cikket, levelet, iratot vizsgált át, amelyekből kirajzolódott előtte (s alapos munkája nyomán az olvasó előtt is) a hazai cionizmus indulásának hiteles története. Ezzel foglalkozik munkája első részében. A második részben az asszimilált magyar zsidók cionizmusellenes érveit sorakoztatja fel. A harmadik rész pedig a magyar zsidók társadalmi helyzetét elemzi a XIX. század második felében. Kiemeli Karády Viktor szociológiai kutatásainak jelentőségét, továbbá a Budapesten élő Schweitzer Gábor önzetlen segítségét, amellyel a korszak sajtótörténetében eligazította. Peter Haber igen alaposan dolgozott: áttanulmányozott minden fellelhető anyagot, köztük a jeruzsálemi Central Zionist Archives fondjait és az 1919-1945 között is működő Makkabea diákegyesület iratait. Sok hasznát vette Samuel Bettelheim 1934-ben keletkezett, tizennégy részes, visszaemlékező cikksorozatának. Vizsgálódásainak azért 1897 a kezdőpontja, mert akkor valósult meg az első cionista kongresszus Bázelben. S azért végpontja 1904, mivel akkor hunyt el Theodor Herzl. Kimutatja, hogy kezdetben a magyarországi mozgalomban Rónai János játszott kiemelkedő szerepet. Ö már az első cionista kongresszuson részt vett, sőt előtte is kapcsolatot tartott a bécsi szervezettel. 1897 nyarán cikket küldött Herzlnek Das Judentum in Ungarn (A zsidóság Magyarországon) címmel. Válaszában Herzl azt írta, hogy rövidesen tanúi lesznek Magyarországon az antiszemitizmus heves kitörésének. E tekintetben élesebben látott, mint idehaza hagyott hitsorsosai. Rónai pályájának az az érdekessége, hogy cionista létére ő sem akart Palesztinába kivándorolni, hanem jó magyar hazafi kívánt maradni. (Ebben különben megegyezett a magyar zsidóság legnagyobb részével.) A cionizmus másik hazai iniciátora Bettelheim Sámuel volt, ki Pozsonyban erős cionista szervezetet épített ki. Pozsony akkor már jó ideje a zsidó ortodoxia fellegváraként működött. Bettelheim 1897-ben megalakította itt az első magyarországi cionista egyletet, a Cion szeretetéi. Ehhez már a jesiva diákjai is csatlakoztak. Budapesten viszont sokkal nehezebben ment a szervezkedés - az itteni, nagy többségében neológ zsidóság idegenkedett a zsidó haza gondolatától. 1898 őszén ugyan a fővárosban is létrejött a cionista szervezet, de a mozgalom igazi központja egyelőre továbbra is Pozsonyban maradt. 1903 tavaszán tartották meg az első magyar cionista országos konferenciát. Erre az alkalomra Gabel Gyula tanár lefordította és 1902-ben Pozsonyban kiadta Max Nordau Der Zionismus című röpiratát. Programjuk szerint törekedni fognak a palesztinai haza megteremtésére, nem kívánnak Magyarországon politikai nemzetiséggé válni. Peter Haber előtérbe állítja azt, hogy 1902-től kezdve a magyarországi cionizmusnak két központja versengett egymással: Budapesten létrejött a Magyar Zsidó Ifjak Egyesülete. Ebben különösen Nison Kahan és Eisenberg Bernát játszott nagy szerepet. Kahan 1903-ban alkotott egy alapszabályvázlatot, s az új egyletet Makkabeának nevezte el. Az egyesület elsősorban az egyetemistákat szólította meg. Tagjai hetenként találkoztak a Royal szállóban, majd a New York kávéházban. Chanukka-estjükön már több száz látogató vett részt. A Makkabeának volt köszönhető, hogy a cionizmus ismertté vált az egész egyetemen. 1904 márciusában Pozsonyban megtartották a magyarországi cionisták második konferenciáját. Már kék-fehér zászlókkal, Herzl és Nordau arcképeivel, de még mindig magyar hazafiságukat is hangoztatva. A mozgalomban egyre több lett a nagyvárosi modernizálódó, neológ és liberális elem (azaz az értelmiségi), de jellegzetes, hogy a fővárosiak zöme nem akarta megbontani a magyar-zsidó szimbiózist. 1907-től megjelenik a Zsidó Szemle, 1911-től a Múlt és Jövő című folyóirat - ezek a cionizmussal való esetleges rokonszenv mellett is változatlanul a magyarosodás, az asszimiláció orgánumai. Leginkább az Egyenlőség fordult szembe az idő tájt nálunk a cionizmussal. A jól szituált, sőt gazdag zsidó polgári rétegek lapja roppant idegenkedéssel fordult el az ígért szentföldi új haza gondolatától. Főszerkesztője, Szabolcsi Miksa, az antiszemitizmus elleni küzdelem előharcosa volt, de a megoldást egyedül a beolvadásban látta. Plasztikusan szólaltatta meg a liberalizmus nemzet-