Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
122 MAKKAI BÉLA még inkább a társadalmi javak újraosztásának vállalásától, mégis, bizonyos integráló hatása vitathatatlan. Egy gyökerét tekintve konzervatív, de építő szándékú és aktív kormányzati felfogás halvány kontúrjai ezek. A korszerűsödő magyar nemzetpolitika differenciáltabb értékelését természetesen további kutatásoknak kell megalapoznia. A horvát történettudomány újabb eredményeit is hasznosító vizsgálódások gyakorlati szempontból is igen érdekesnek ígérkeznek, hiszen az összehasonlító aspektusból elvégzett kutatások tanulságai történelmi perspektívába helyezhetik a nemzet egyharmadára fókuszáló kisebbségvédelmi politikánkat éppen úgy, mint a kormányzati nemzetstratégiát az egyesülő Európa kisnemzeti régiójában. * A Kelet és Nyugat közötti közvetítés és kiegyensúlyozás küldetéstudatával tusakodó dualizmus kori magyar „nagyhatalom" balkáni hídfőjének kiépítésére vonatkozó, kissé homályos koncepció tehát - tagadhatatlanul létezett. A Szlavóniai és Boszniai akciók történetének tanúsága szerint azonban még az ambiciózus terv több realitással bíró nemzetgondozási programja sem teljesülhetett maradéktalanul. A Monarchia végnapjaira a délszláv tömegektől körülölelt magyar szórványokat oltalmazni hivatott „végvár''-пак a bástyái sem épültek meg, a lövésektől és becsapódásoktól szabdalt építményt pedig a világháború roppant erői szinte nyom nélkül elsöpörték. Mint tudjuk, azonban a történelemben a hanyatlás periódusait mindig az újrakezdés és építés időszakai követik. A kölcsönös „kárfelmérés" megkerülhetetlen munkája után ma újfajta hidak9 1 épülhetnek kisebbség és anyaország; magyarok és horvátok között. 91 A kiváló etnográfus, Győrffy István háborús időkben „komponált", homlok ráncoltató írásában a Duna-hidakról, mint a hódított területekre „áttolt" magyar közigazgatás központjainak elérésére szolgáló műszaki objektumokról beszél: „Nem tekinthetjük e dolog kivitelében akadálynak a Dunát, mert hisz a magyar Duna-menti vármegyék jórésze amúgy is a Duna mindkét oldalán fekszik. Sőt, minél több ok fogja kényszeríteni a hódított területek lakosságát, hogy a Dunán gyakran átkeljen s a magyarsággal minél gyakrabban érintkezzen, annál szorosabban fog Magyarországhoz és a magyarsághoz kapcsolódni. A fokozott érintkezés hidakat fog létrehozni" - Győrffy I.: Id. mü, 28-29.