Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1217 ütközet, amelynek végeredménye Németország jövőjéről is dönt. Lakonikus rövidséggel, minden értékelés nélkül utal arra, hogy e csata fontos részeként Schwarzenberg miniszterelnök az osztrák parlament feloszlatására készül.121 A Journal des Flandres Németország esetleges orosz megtámadásának várható nemzetközi reakcióját taglalja és rámutat: a „herceg-elnök" által irányított Franciaország már régóta eltávolodott Lamartine 1848. március 24-i kiáltványától, s a felkelő népek távolról sem bírják Louis Napóleon rokonszenvét.122 Az ellentmondásos itáliai viszonyokra aggodalommal tekintő Journal de Bruxelles a maga értékrendje szempontjából lényegesen kedvezőbb fejlődési tendenciákat üdvözölhetett, amikor tekintetét Párizsra vetette. Információi szerint a fővárosban rend uralkodik, a kormány rendkívül ügyes és energikus hozzáállása megzavarta a felfordulások szervezőit, türelmes és bölcs politikája elhárította a vörös államcsíny visszatérő veszélyét, amely ismét komolyan fenyegetett.123 A forradalom évfordulójáról megemlékező február 25-i elemzése szerint a köztársaság győzelme egy humanizmusra alapozott üj korszak bevezetését ígérte, de mindeddig nem tudtak jobbat ajánlani az embereknek, mint Proudhon, Fourier, Cabet és Louis Blanc utópiáját, avagy a régi terror rendszerének hegypártiakban fellelhető utánzóit. Örömmel emlékeztet azonban arra, hogy Franciaország erősnek bizonyult a kaland elhárítására, s a rend, a nyugalom, és a stabilitás iránti igény a társadalomban végül felülkerekedett.124 A Nyugat fejlődése szempontjából kedvezőtlennek tekintett tendenciák közül a brüsszeli orgánum február 19-i elemzése az ultra-liberálisok befolyásának jelentős növekedésére helyezi a hangsúlyt. Az anarchia szellemét oly mértékben elterjedtnek érzékeli, amitől félelmei szerint hamarosan az egész kontinens „hőstetteik" színterévé válhat. Jövőt fürkésző, szorongást idéző következtetései komolyan számolnak azzal az alternatívával, hogy veszedelmes elméleteikre felépített radikalizmusokat semmi nem képes lecsendesíteni és nem hátrálnak majd meg csupán a brutális erő előtt, miután a morális nyomásgyakorlás immár eredménytelennek bizonyult. Valamennyi ország ultra-liberális mozgalmai között „szívélyes együttműködés" megvalósulását feltételezi, melynek keretében Párizs, Berlin, Bécs, Brüsszel, Firenze, Róma és Nápoly radikálisai „nagy közös családot alkotnak" — hangsúlyozza, annyira sem méltatva már Magyarországot, hogy akár a negatív előjellel megbélyegzett tényezők sorában megemlékezzen róla.12 5 A magyarok felett aratott katonai sikereken felbuzdulva a Habsburg politikai vezérkar régóta előkészített döntő lépésekre határozta el magát. A birodalmi parlament feloszlatásáról a Journal de Bruxelles március 13-án közöl tudósítást.126 Megemlíti, hogy a porosz királyhoz hasonlóan Ausztria császára is oktrojált alkotmánnyal ajándékozta meg népeit. A feloszlatott kremsieri parlament működéséről megállapítja, miszerint „nagyon szomorú" szerepet osztottak ki számá-121 „Resumée politique" LÉ 1849. jan. 13. 13. sz. 1. 122 „Correspondance particulière" JF1 1849. jan. 8. 8. sz. 1. 123 „Revue politique" JB 1849. febr. 1. 31. sz. 1., 124 JB 1849. febr. 25. 55. sz. 1. 125 JB 1849. febr. 19. 49. sz. 1. 126 „Revue politique" JB 1849. márc. 13. 61. sz. 1.
