Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1206 ERDŐD Y GÁBOR ben minden bizonnyal nem Széchenyi volt informátora — Kossuthot a magyar arisztokrácia kiváltságainak legfőbb védelmezőjeként ábrázolja, aki a „népszerűség kabátja mögé bújva", valamint a „tapasztalatlan és jellemtelen" fiatal nádor hiúságát kihasználva valamennyi szükséges engedményt kicsikarta az uralkodótól ahhoz, hogy Magyarországot a korlátlan függetlenség útjára vezesse. Október 19-én a Journal des Flandres gyakorlatában ritka kivételt alkalmazva az első oldalon foglalkozik Magyarországgal.91 Levelezője — valószínűleg még a forradalom kitörése előtti napokból származó — személyes tapasztalatait némi iróniával tolmácsolva arról tájékoztatja olvasóit, hogy az ausztriai és magyarországi események lesújtották a párizsi radikálisokat, akik a rend és a jólét visszatérését nem a királyságtól várják. Utal arra, hogy Ausztriában is létezik egy jelentős párt, amely kész lenne lemondani a birodalom észak-itáliai területeiről, Német-, illetve Magyarországról, és örömmel üdvözölné Prágában is egy külön szláv kormány megalakulását. A Habsburgok helyzetének kritikus alakulását érzékeltetve számol be arról, hogy a magyarok és a horvátok tömegesen hagyják el Radetzky seregét, mivel Kossuth, illetve Jellacic zászlója alatt kívánnak harcolni, miközben a németek a birodalmi hadseregnek egy negyedét sem teszik ki. A L'Importial Bruges október 20-án 92 a liberális szabadságjogok, a bécsi demokraták, és a magyarok mellett megfogalmazott védőbeszédnek beillő vezércikkében a napról napra fenyegetőbb bécsi hírek tanulságait összegezve megállapítja, hogy immár nem csupán néhány demagóg és a rend hívei közötti konfliktusról, hanem a demokraták és az arisztokraták közötti valóságos polgárháború kifejlődéséről van szó, amelyben a reakció legfőbb eszközeként Jellacic jelenik meg. A horvátok magyarok elleni lázadását a császár tanácsadói által kitervelt és megérlelt dráma első felvonásának minősíti. Nem tekinti feladatának, hogy a szlávokra nehezedő állítólagos elnyomás bizonyítékait keresse, hanem elegendőnek tartja annak ismeretét és ismertetését, miszerint a két faj között mesterségesen előidézett ellentétek valójában a németek nemzeti szabadságának elnyomására irányuló szándékok fedezésére szolgálnak. Véleménye szerint utóbbi komoly fenyegetéseknek van kitéve, s „talán jobban, mint maga a magyar alkotmány". Minden szempontból érdektelennek tartja a bécsi parlament maradványa, valamint a hazájukat „okos szabadsággal" felruházni készülő németek szempontjából, hogy karrierjét Jellacic eredetileg „szeretett hazája érdekében fellépő" liberális politikusként kezdte, amennyibe az megtagadja a szuverén nemzetgyűlés rendeleteinek végrehajtását, továbbá szófogadó eszközként szolgálja uralkodóját, valamint a kizárólagos császári autoritás helyreállítására törekvő tábornokokat, mi- i közben nincsen hivatalban az a felelős hadügyminiszter, aki a kiadott császári rendeleteket törvényesen ellenjegyezhetné. A felsorolt szempontok alapján megfogalmazott kérdése azon alapproblémát 1 világítja meg, vajon hol nyilvánul meg az anarchia és hol a lázadás, Jellacic táborában, avagy a diéta soraiban? A belga közvéleményen belül megnyilatkozó ellentétes állásfoglalásokra utalva azt még megértéssel tudná fogadni, hogy a Journal des Débats a reakció mellett szólal fel, elképedve tapasztalja azonban azon tekin-91 „Autre correspondance particulière" JF1 1848. okt. 19. 293. sz. 1. 92 „Bruges" LI 1848. okt. 20. 248. sz. 1.
