Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1200 ERDŐD Y GÁBOR ba vetették, de megtapasztalták, hogy annak támogatása „a törött náddal" egyenértékű. Szerző nem adja fel azonban a pozitív fordulathoz fűzött reményét. Erre utaló jelként értékeli munkatársa a londoni diplomata, Lord Ponsonby augusztus 15-i Bécsbe érkezéséről szóló hírt, amely Palmerston különmegbízottjának feladatát a tervezett Itália konferencia előkészítése azonnali megkezdésében határozza meg.7 2 A Journal des Flandres „Correspondance particulière" című rovatának augusztus 11-i szerzője az itáliai válság összefüggéseit boncolgatva a legcsekélyebb bírálat nélkül emeli ki azt, hogy a magyarok nem vállalják többé Radetzky segítőinek szerepét, megtagadták Ausztriának az olasz szabadságküzdelmek leveréséhez igényelt katonai segélynyújtás teljesítését, s azt a szerbek, valamint a horvátok feletti győzelem előzetes feltételhez kötötték.73 A genti katolikus lap augusztus 14-én vezércikkben tudatja, hogy Károly Albert vereséget szenvedett és nem sok esély kínálkozik immár, hogy űrrá legyen nehézségei felett. Lombardiában anarchia uralkodik, a demagóg párt továbbra is mozgolódik, azaz továbbra sem várható nyugalom Itáliában.7 4 - állapítja meg beletörődő lemondással. Az itáliai hadszíntéren felülkerekedő Habsburg ellenforradalom augusztus végén elszánta magát a magyar alkotmányos különállás felszámolását célzó akció megindítására. Jellacic sikereiről tájékoztatva október elsején megjelent, csipkelődő gúnyolódástól sem mentes stílusban megfogalmazott cikkében a Journal de Bruxelles arról számol be, hogy áldozatokra is elszánt hadserege élén a horvát bán szinte akadálytalanul halad célja felé. Ezzel szemben a magyarok csupán fegyelmezetlen erőkkel rendelkeznek, akik „bár bizonyosan nagyon bátrak, de nem tudják, miért harcolnak." Hozzáteszi, hogy Bécsben természetesen örülnek a horvátok sikereinek, akiket — szerző érezhető egyetértésével — a monarchikus egység igazi oltalmazóinak tekintetnek.75 Október 5-én már arról olvashatunk, miszerint nehéz pontosan megítélni a magyarországi helyzetet. Egyik irányból ugyanis az ausztriai levelezők Jellacic feltartóztathatatlan előrenyomulását ünneplik, más forrásokból érkező hírek szerint viszont a magyarok ébredeznek, és újra szervezkednek „hazájuk romjai alatt". Az amúgy sem egyszerű helyzetet tovább bonyolítja, hogy a románok — akiknek helyzetét szerző a szlávokéhoz hasonlítja — maguk is a császárhoz fordultak támogatásért. Sőt, frankfurti ügyvivőjük egyenesen a német egységparlamentet kérte fel kezdeményezésük felkarolására, ami könnyen tovább bonyolíthatja Németország és Oroszország kapcsolatát.7 6 Az október 7-én megjelent szám egyik munkatársa az osztrák kormány aktivizálódásáról tájékoztat.7 7 Újonnan meghirdetett belpolitikai programját elemezve kiemeli, hogy abban az uralkodó felsorolta a demokratikus elvek bevezetése következtében kifejlődött problémákat, különösen a birodalomtól való elszakadásra irányuló törekvések felerősödését ítélve el. Megnyugtatta a horvátokat arról, hogy bár szentesítette a magyarok által ellenük kezdeményezett intézkedéseket, 72 „Revue politique" JB 1848. aug. 24. 230. sz. 1 73 JF1 1848. aug. 11. 224. sz. 1. 74 „Intérieur" JF1 1848. aug. 14. 227. sz. 1. 75 „Revue politique" JB 1848. okt. 1. 269. sz. 1. 76 „Revue politique" JB 1848. okt. 5. 273. sz. 1. 77 „Revue politique" JB 1848. okt. 7. 275. sz. 1.
