Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1190 ERDŐD Y GÁBOR gyei nemzetiség kínálkozik a leghatékonyabb akadálynak a liberális Európa számára folyamatos fenyegetést jelentő cári orosz katonai gépezet feltartóztatására. A térségünk irányában társainál nagyobb tájékozottságot és a liberális folyamatokkal szemben több megéretést tanúsító cikkíró azonban osztozik elvbarátai illúziójában, amikor az általa ábrázolt veszélyekkel szemben a Nyugatot szinte immúnisnak minősíti.3 1 A joggal súlyos kihívásokkal jellemzett Közép-Európa stratégiai fontosságú régiójának tekintette a brüsszeli katolikus hírlap a német térséget. Fejlődése legjellemzőbb vonásaként a forradalom általános terjedését, valamint az egység tendenciájátjelöli meg, mely utóbbit értesülései szerint mindenhol (Délen és Északon egyaránt) a legnagyobb tetszéssel üdvözlik.3 2 Az olykor naiv reményekkel szögesen ellentétes kiindulópontot választ átfogó elemzésében az április 9-én megjelent szám „Revue politique" című rovatának fogalmazója. „Európa beteg. A Balti-tengertől a Mediterránig, s a kontinens teljes területén nincsen egyetlen nép, amely ne kiáltana egyszerre aggodalommal és reménnyel,majdnem mindenütt ingadoznak a trónok a fenyegetések alatt, mindenhol nyomor, a kereskedelem és az ipar romokban hever" — olvasható a rövid tanulmány bevezetőjében. Szerző nem találja megnyugtatónak Anglia helyzetét sem, mert bár szerinte a kontinens válságából a szigetország meggazdagodott, belső fejlődését azonban éppúgy súlyos szociális problémák nehezítik, és különösen Írország katasztrofális állapota ad okot a nyugtalanságra. Egyedül a cári Oroszországnak tulajdonít esélyt arra, hogy az általános „fertőzéstől" megmeneküljön. A Journal de Bruxelles felettébb sajátos és romantikus Oroszország képéhez kapcsolódik az egység gondolata mellett egységesen elkötelezett Németország számos vonatkozásában ugyancsak idealizált képe. Zavaró tényezőként jelennek meg azonban horizontján a régi császárság újjáélesztésével kísérletező erők, valamint annak lehetősége, hogy a Habsburgok esetleg bejelentsék igényüket a tradicionális német örökség megragadására. Amennyiben pedig a felvillantott konfliktusból a feudális fejedelmek szétzúzásával Ausztria győztesen kerülne ki, elemző meggyőződése szerint maga az egység is le lenne győzve, s a szabadság e megoldással nem nyerne semmit. Sajátos ellentmondásként utal a tanulmány arra a rendkívüli körülményre, hogy miközben Ausztria visszaköveteli címeit a császárságban, saját birodalma éppen a felbomlás állapotába süllyedt. Nem kételkedik azonban abban, hogy makacssága meg fog törni a monarchia különböző részeinek hasonló makacsságán, ám a konfliktus mindkét oldalon hatalmas áldozatokkal fog járni. Úgy ítéli meg, miként Ausztria sorsa a magyarok kezében van, és leplezetlen aktualizálási szándékkal emlékeztet arra, hogy utóbbiak több esetben megmentették már az ingadozó monarchiát. Annak megválaszolásában azonban kinyilvánítja bizonytalanságát: vajon ma is mondani fogják-e „a lovagi lelkesedés pillanatában", hogy meghalunk Mária Terézia királynőnkért? A felettébb ellentmondásos érvelés fontos eleme, hogy a magyarokat a német egység megteremtése során háttérbe szoruló, és belülről bomlásnak induló Habsburg monarchia lehetséges megmen-31 „Revue politique" JB 1848. márc. 26. 85. sz. 1. 32 „Revue politique" JB 1848. ápr. 6. 96. sz. 1.
