Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1183 Az 1831. augusztus 29-én megrendezett választások megerősítették az I. Vilmos ellen szerveződött liberális-katolikus koalíciót. A belpolitikai élet fő törésvonala az unió és a vele szemben kikristályosodó, demokratikus parlamentarizmust s a nagyhatalmakkal és Hollandiával folytatott kényszerű diplomáciai egyeztetések során kompromisszumoktól mentes nemzeti külpolitikát követelő progresszívek között húzódott. A 30-as években azonban a konfrontáció egyre több jele is megmutatkozott. Viszonylag könnyebben sikerült megtalálni a közös nevezőt az un. „nagy organikus törvények" vitájában, ami végül is magas színvonalon tette lehetővé a jogi hatalom megszervezését, valamint a provinciális, illetve a kommunális törvények megalkotását úgy, hogy egyszerre sikerült elkerülni a szélsőséges centralizáció (ld. a francia példát), és az önkormányzatok abszolút függetlensége (vö. a történelmi hagyományokkal) csapdáját. A rendszer működésére nézve az igazán komoly veszélyt az oktatás jövőjével kapcsolatos kérdések jelentették. A Nemzeti Kongresszus szándékosan nem foglalkozott a témakörrel, mivel azt a szabad polgárok, valamint a megalkotandó önkormányzatok kompetenciájához tartozónak tekintette. A létrejött vákuum kitöltésére élesen eltérő, egymással szembefeszülő álláspontok fogalmazódtak meg. A katolikusok visszakövetelték intézményeik szabad működtetésének jogát, és az államnak csupán járulékos hatáskört szerettek volna meghatározni. A liberálisok viszont szilárdan tartották magukat a hivatalos és semleges oktatás prioritásának klasszikus szabadelvű követelményéhez. Az egyébként a vallási elemek megőrzését preferáló I. Lipót kétségbeesetten próbált közvetíteni, mivel felismerte, hogy a mélyülő konfrontáció a belga modell működésének politikai alapjait veszélyezteti. A következő évtizedben felerősödtek az ellentmondások. 1840-ben homogén liberális kormány jött létre Rogier és Lebeau vezetésével. 1841. április 13-án Lipót nagy erőfeszítésének köszönhetően, és Nothomb miniszterelnök irányítása mellett helyreállt ugyan az unió, a liberális-katolikusok azonban az uralkodó, I. Lipót és Streckx bíboros kiállása ellenére egyre erősebb kettős nyomás alá: az ultrakatolikusok és a radikális-liberálisok fokozódó támadásai középpontjába kerültek. 1846-ban az oktatásügy körüli viták újabb kiéleződése következtében megbukik az utolsó unionista kormány, és március 31-én átadja helyét a báró de Theux által vezetett homogén katolikus minisztériumnak.Az uralkodó által kiírt 1847. júniusi választások 52 liberális és 54 katolikus képviselőt juttatnak majd a parlamentbe. A kiegyenlített erőviszonyok alapján homogén liberális, de a liberális katolikusok által kívülről támogatott kormány alakul Charles Rogier és Frère-Orban vezetésével, amelyre hamarosan nem kisebb feladat hárul majd, mint, hogy a politika-i szolidaritás ingatag talaján, a gazdasági válság elmélyülése, és a társadalmi ellentétek kiéleződése közepette őrizze meg a belga fejlődés vívmányait az 1848 kora tavaszán kirobbanó forradalmak európai viharában. 1. A kora tavaszi európai forradalmi változások és Magyarország A belgiumi liberális katolikus közvélemény szorongással vegyes érdeklődéssel fordult 1848 első heteiben az érlelődő kontinentális változások irányába. Liberalizmus értelmezésének alapvonásaiból is sokat felvillantva február 7-én meg-