Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János 1169
1176 FRANK TIBOR kérdőjelezte emancipációjukat. 1842-ben a cenzorok nem engedték, hogy Pécsy Ferdinánd kiadassa „A zsidók amilyenek voltak, vannak és lenniük kellene, hogy polgárok lehessenek" című kéziratát.6 5 1844-ben Eördög Emil a „Tájékozódás a zsidóság múltja, jelene és jövendője felett" című kézirata „a legmagasabb helyen is elítéltetett, következésképpen a sajtótól egyszerűen távoltartandó".6 6 Ebben a kérdésben a cenzúra következetes volt. Ugyanebben az évben Puky Simon is viszszakapta „A zsidók polgárosítása ügyében, különös tekintettel Magyarországra" című írásának kéziratát azzal a világos üzenettel, hogy „ha csak nem tisztíttatik meg a zsidók mindenféle gyalázásától és kigünyolásától, és a valótlanul összehordott, az igazságtól a lehető legmesszebb járó piszkolódásoktól nem szabadíttatik meg, illetve a sokféle méltatlan kifejezéstől nem mentesíttetik", nem adhatja ki.67 Amikor Puky 1844. októberében ismételten a cenzor engedélyéért folyamodott, kéziratát azzal a határozott kifogással utasították el, hogy jelenlegi formájában műve az olvasót még mindig „a zsidó nép megutálására és gyűlöletére ösztönzi, és ennek a népnek a legnagyobb gyalázatát és csúfságát sugallja," s hogy „még mindig nem vált alkalmassá arra, hogy a zsidók meggyalázására és megszégyenítésére méltánytalanul összehordott, a valóságnak a legnagyobb mértékben ellentmondó gyalázkodásoktól annyira megtisztítottnak és a tömérdek méltatlan kifejezéstől megszabadítottnak lehetne nevezni."68 Amikor Puky harmadszor is megpróbálkozott kéziratának elfogadtatásával, ismét ugyanilyen kemény és határozott ellenállásba ütközött.6 9 Básty Károly „Rövid értekezés a zsidó emancipáció ügyében" című írása ugyanígy járt, bár a cenzűra hivatalban kétségkívül úgy vélték, hogy a művet „provocative" terjesztették be.70 A Hivatal ugyanakkor elég óvatosan járt el ahhoz, hogy a másik véglet szószólóit se hagyja teret nyerni. Rumy Károly kéziratától — „Die Emanzipation der Juden in Ungarn" ГА zsidók magyarországi emancipációjal — azért tagadták meg a kiadási engedélyt, mert „olyan szellem járja át, amely nem a keresztényeknek a zsidók elleni, hanem ezeknek azok elleni gyűlöletére szolgálhat azáltal, hogy mind az adminisztráció, mind a törvényhozás részéről a zsidók elleni embertelenséget tételezi fel..."71 Az indokláshoz szokatlanul hosszá hibajavítási javaslati listát is mellékeltek. Reseta János tizenhat éven keresztül dolgozott cenzorként, míg 1849-ben végleg nyugdíjba nem vonult. 72 évesen, bevallottan a liberális ellenzékkel szimpatizáló egyetemi tanárként valószínűleg megkönnyebbült, amikor a Könyvbíráló Főhivatal részéről gróf Zichy Ferenctől a következő, 1848. március 17-i keltezésű, történelmi jelentőségű levelet kapta kézhez: „Közbejött rendkívüli körülmények folytán úgy intézkedett a' m. kir. helytartó Tanács: miszerint az előzetes vagy praeventív könyvbírálat és vizsgálat 65 Báró Mednyánszky Alajos Reseta Jánosnak, 1842. május 6., С 121, 1. к., 81.; Веке Kálmán Reseta Jánosnak, 1844. február 15., С 121, 1. к., 201. 66 Kovács Pál Reseta Jánosnak, 1844. április 3., С 121, 1. kötet, 216. 67 Karácsonyi Mihály Reseta Jánosnak, 1844. szeptember 20., С 121, 1. к., 236. 68 Kovács Pál Reseta Jánosnak, 1844. október 25., С 121, 1. к., 244. 69 Szögyény László Reseta Jánosnak, 1846. január 9., С 121, 2. к., 90. 70 Utasítás Reseta Jánosnak, 1844. szeptember 20., С 121, 1. к., 235. 71 Kovács Pál Reseta Jánosnak, 1844. október 31., С 121, 1. к., 247.
