Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János 1169
LIBERÁLIS CENZOR METTERNICH MAGYARORSZÁGÁN. 1175 annyira veszélyesnek ítélték, hogy Resetának el kellett rendelnie, hogy a kereskedők bemutassák eredeti árulistájukat, amelyekből végül fény derült a csempészek kilétére.5 5 Ez az eset azt a kérdést is felvetette, hogy valóban Németországban nyomtatták-e ki a veszélyes könyveket, vagy titokban valahol Magyarországon.5 6 A cenzorok más kötelezettségekkel is bírtak. Ahogy az 1840-es évek vége felé az ellenzéki mozgalom egyre jobban előtérbe került, a cenzor feladata lett, hogy a fennhatósága alá tartozó szerkesztőségekben megakadályozza a kisstílű versengés és a csoporton belüli rivalizálás kifejlődését, valamint a személyeskedést. Ez az intézkedés volt hivatott elérni, hogy ,,a' szerkesztőségeknek egymás közti jellem sértő személlyeskedéseik, mind a' más egyes személyek, testületek, közintézetek osztályok, 's nemzetiségek ellen irányzandó gyűlöletes és sértő vagy éppen ingerlő kifakadások teljesleg eltávolíttassanak."5 7 A cenzornak meg kellett fékeznie az újságokban eluralkodott „csipős, gúnyos, és izgató" hangnemet.5 8 A lapok alkalmanként visszafelé betűzték ismert emberek neveit, és majdhogynem egyhangúlag úztek gúnyt belőlük és tették őket nevetségessé. Stílusuk néha nem csupán túlságosan személyeskedő, hanem roppant sértő is volt, és a cenzor feladata volt valamiféle egyensúly megteremtése és a kedélyek lecsillapítása.5 9 Szintén az ő kötelességei közé tartozott a hivatalos információk nem kívánt kiszivárgásának megakadályozása. Amikor József főherceg-nádor 1847-ben súlyosan megbetegedett, tilos volt egészségi állapotáról bármilyen hírt is közölni.6 0 A forradalom előtti Magyarországon a cenzúra kiegyensúlyozó szerepet is betöltött, amennyiben megkísérelt bizonyos nemzeti és vallási kisebbségi csoportokat védelmezni. A Könyvbíráló Főhivatal rálelt Eudovít Stúr Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus [A 19. század és a magyarizmus] című értekezésének eredeti kéziratára, és mivel azt sértőnek találta a magyarokra nézve, kiadását betiltotta.61 Resetával tudatták, a Hivatal azt javasolja Stúrnak, hogy a horvátok mellett a szerbeket is méltassa, továbbá írja át a könyv második részét, és mellőzze a nemzeti kisebbségek közötti gyűlölködés taglalását.6 2 Alig egy évre rá a Könyvbíráló Főhivatal már arra kapott utasítást, hogy ne akadályozza ,,a' tót könyvek, és tótokat védelmező iratok" „közöltethetéséft]", hacsak nem ellenkeznek ,,a' könyvvizsgálat szabályaival".6 3 A zsidó asszimiláció kérdése az 1840-es években igen gyakran került napirendre a cenzúra hivatalban.6 4 A Habsburgok bizonyos mértékű védettséget nyújtottak a Monarchia zsidó népességének, és ebben a Könyvbíráló Főhivatalnak is szerepe volt. A Hivatal határozottan visszautasított minden olyan tanulmányt vagy könyvet, amely ellenséges nézeteket mutatott a zsidókkal szemben vagy meg-55 Czech János Reseta Jánosnak, 1846. november 15., С 121, 2. к., 148. r-v. 56 Uo. 57 Czech János Reseta Jánosnak, 1847. január 29., С 121, 2. к., 175. 68 Czech János Reseta Jánosnak, 1847. június 16., С 121, 2. к., 222. 59 Czech János Reseta Jánosnak, 1847. január 15., С 121, 2. к., 168. Vö. Frank Tibor: Egy emigráns alakváltásai, i. m. 24-25. 60 Czech János Reseta Jánosnak, 1847. január 8., С 121, 2. к., 164, 166 [169]. 61 Mályuszné Császár Edit, szerk.: i. m. 259. 62 Karácsonyi Mihály Reseta Jánosnak, 1844. október 11., С 121, 1. к., 239. 63 Czech János Reseta Jánosnak, 1845. július 18., С 121, 2. к., 45. 64 Mályuszné Császár Edit, szerk.: i. m. 420-426.
