Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1162 KÖVÉR GYÖRGY nek bírálatban, azt azonban Concha nagyon is jól tudja, hogy társadalomképződés és fogalomalkotás mily bonyolult szálakon fűződnek egymáshoz. „Amily alaktalan a gentry, mint politikai és társadalmi cselekvésre képes csoport, mint intézményesen megszilárdult társadalmi osztály, éppoly határozott jelenséggé válik a társas érintkezésben, a szórakozásban és mulatságban."151 Ekként válik a társas életbe szorítottság, mint kezdettől kísértő motívum a viselkedési minták kidolgozása révén a későbbi negatív konnotációk tárházává. Concha összehasonlító történelmi tablója — mint láttuk — maga is a jövő általa kívánatosnak tartott cselekvéseitől terhes. Azt is tudja azonban, hogy törvényhozási és politikai akciók önmagukban mit sem érnek ott, ahol a társadalmi mozgások mélybeni áramlásai zajlanak. Erősen foglalkoztatja a régóta megoldatlan kérdés, hogy „a polgári elemből való nagyobb erősödésnek útját állja az, hogy annak épen az a része, mely vagyonánál, műveltségénél fogva erre legalkalmasabb volna: a gazdag zsidóság, faji különbsége, vallása, modora, életfelfogása, társadalmi állásának, érdemeinek új keletű volta miatt záratik ki a gentryből..." S a kérdésekre, hogy lesz-e ebben kiegyenlítés és milyen eszközökkel, a jövőidőbe görgeti tovább a lehetséges választ: „Az idő, mely néhány nemzedéken át a magyar és keresztyén eszmének egyre nagyobb terjedését fogja magával hozni s a zsidóságot hozzánk áthasonítani. Ha erre nem számíthatunk, ha a zsidóság színe java a nemzetközi s keresztyénellenes iránynak állandóan oda adja magát s így akar vezetni, mint ahogy egyrésze utóbb tényleg ily útra lépett, ez esetben nem lehetvén egy nemzetnek két vezető osztálya, a legvészesebb visszavonásnak és harcnak nézünk eléje, mely a magyar szellem, a keresztyén szellem uralmáért fog folyni. A zsidóságot, hisszük, józansága fogja a harctól, a vezérszerep igénylésétől visszatartani s be fogja érni azzal a hivatással,, mely igen nagy: a magyar nemzetnek azokat a tulajdonságokat, erényeket megadni, melyeknek híjával van."152 Hát ez bizony nem kevésbé militáns program, mint az oly élesen bírált Beksicsé, de vajon mennyiben tekinthető a jövő nyelvi anticipációjának? A gentryt mindenesetre a gentlemanségben oldja fel, az pedig, úgy tűnik, egyedül képes mások beolvasztására. Lényegében hasonló irányba mutat egy másik, a Huszadik Század köréhez tartozó szerző tanulmánya az úri rendről. Itt most nem pusztán a rend fogalom újradefiniálására irányuló törekvés érdemel figyelmet.15 3 A szerző ugyan általános 151 „A mindennapi társas életben vagy a költészet világának színpadán oly sűrűn szereplő gentry nem szociálpolitikai tényező, mert immár hosszú élete ellenére is merő vágyakozás, ösztön, egy társadalmi csoport szeretetének s a más csoportok iránti ellenszenvének ösztöne, ezen túl még a csoportok létérdekeinek és más társadalmi hivatásának értelmi fontolgatása; de e vágyakozás, ösztön, fontolgatás akarattá sűrűsödni nem bírnak. A gentry érzelem fogalom is, de nem akció." uo. 318-319. 152 Uo. 325-326. 153 „Ezért nem használjuk az egész úri embercsoport megjelölésére a túlnyomóan gazdasági jelentésű »osztály» szót, bár nem tagadjuk egyes nagyobb számú úri elemet szolgáltató úri osztályok létezését. Viszont a »rend« szót megfelelőbb kifejezések híján kénytelenek vagyunk felváltva az emberek egy bizonyos társadalmi, erkölcsi kötelékek által egyesített csoportjára és a társadalmi állapotoknak egy bizonyos kialakulására alkalmazni." Farkas, 1912. 7-8. Talán nem tévedünk, ha a finom megkülönböztetési törekvés mögött a Max Weber alapján viselkedésszociológiainak, illetve történeti-joginak nevezett rendiség differenciáit sejtjük. Kövér, 2001. 99. Farkas egyébként konkrétan is utal Concha tanulmányára, bár úgy véli, hogy a szerepet „talán a tekintetbe jövő emberek túlságosan szűk körére korlátozva fejtette ki." Farkas, 1912. 36.
