Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1151 azonban nem korlátozódott az iparosságra (kézművességre), hanem újabb és újabb rétegeket foglalt magába: előbb az ún. önállóak közül (birtokosok, kereskedők, parasztok), majd a századfordulótól immár alkalmazottak közül is (köztisztviselők, magánhivatalnokok). Ezen, egzakt kritériumok alapján nehezen egybefoglalható halmaznak az ernyőfogalmaként született újjá a Mittelstand-koncepció: az ún. régi és az új Mittelstand megkülönböztetésével. A régiekhez az önálló kisegzisztenciák, az újba a hivatalnokok és alkalmazottak tartoztak.108 A fogalom kiszélesítésének azonban nemcsak olyan következménye lett, hogy egyre nehezebb volt pontosan tudni, hogy ki is tartozik ide, hanem felrémlett az ernyő alatt meghúzódó csoportok szétforgácsolódásának veszélye is. A történeti iskola doyenje, Gustav Schmoller például 1897-ben tartott híres előadásában már felső és alsó Mittelstandot különböztetett meg, s tette ezt — más kritériumot nem találva — elsősorban jövedelmi alapon. Werner Sombart pedig egyenesen a Mittelstand fogalom használatának mellőzését ajánlotta.109 A középosztályok szerveződése azonban a társadalomtudósok akadékoskodására nem sokat adott. A századelőn már nemzetközi kongresszusokat is tartottak: 1905-ben Liége-ben, 1908-ban Bécsben, 1911-ben pedig Münchenben.11 0 Természetesen a magyar fogalomhasználat nem függetleníthette magát ezektől a régi-új, nemzetközi fejleményektől. Schmoller említett előadásáról, amelyet 1897-ben a lipcsei evangélikus szociális kongresszuson tartott (Was verstehen wir unter dem Mittelstande?) 1900-ban az agráriusok politikai érdekszövetségének, a Magyar Gazdaszövetségnek a folyóirata közölt bő ismertetést.111 A névtelen szemléző azonban inkább elsiklott a német és a magyar szóhasználat eltérései fölött. Ez a társaság érthetően elég nehezen tudott túllépni a történelmi kereteken. Jól jelzik ezt az 1900. októberi kassai agrárgyűlésen tartott középosztály-előadások.112 Igazán újszerű hangot a konzervatív szociológus, polgári foglalkozását tekintve polgári iskolai igazgatónő Geőcze Sarolta hozott a Gazdaszövetség lapjába, amikor nem a bevett frázisok szellemében a középosztály pusztulásáról, hanem új idők új szeleként „megújhodásáról" értekezett.11 3 S nemcsak a hangzás rend-108 Conze, 1978. 83. sköv. A megkülönböztetést Hugo Böttger, német nemzeti-liberális képviselő brosúrájának tulajdonítja. 109 „Weil das Wort »Mittelstand« so vieldeutig ist, verwendet man es nach Belieben 'a deux mains und verdunkelt dadurch den Tatbestand. Am besten ist es, den ganzen schwammigen Begriff »Mittelstand«, der schon alles mögliche bedeutet hat und alles mögliche bedeuten kann, überhaupt nicht zu verwenden; jedenfalls nicht dort, wo von sozialen Klassen die Rede ist." Sombart, 1954. 463. 110 Az 1911-es müncheni kongresszus előadásairól lásd Schiller, 1912. A kongresszussal szemben komoly bírálatként vetődött fel, hogy „a középosztály igen jelentős elemeire: hivatalnokokra, katonákra, szellemi középosztályra stb. egyáltalán nem terjeszkedett ki, sőt a földbirtokos középosztálynak is csak igen kevés figyelmet szentelt..." uo. 688. 111 Mi a középosztály? Magyar Gazdák Szemléje (MGSZ), 1900. febr. 121-127. Ugyanebben a számban egy másik cikk (A középosztály. 81-85) aligha véletlenül a fogalom — a középbirtokosság és a középosztály azonosításán alapuló — teljesen hagyományos hazai értelmezését fejtegette. Végkicsengését pedig az alábbi sorok adták meg (mellesleg Széchenyi Imre gróf Nemzeti Kaszinóbeli lakomáján elmondott beszédére hivatkozva): „...a középbirtok munkája sokkal gyorsabb és eredményesebb, ha a legjobbak, az aristocraták mutatnak neki utat." uo. 85. 112 MGSZ, 1900. 721-840. 113 Geőcze, 1904. 919. A hangnem újdonsága a szerkesztőt is meglephette, mert szerkesztői jegyzetben igyekezett elhatárolódni: szerző minden nézetében nem osztozunk ugyan, de G. S. neve és elismert socialis tudása elég súllyal bír, hogy szívesen közöljük." A szerkesztő Bernát István
