Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1146 KÖVÉR GYÖRGY részben talán a faj ösztönét is - nevelés, új viszonyok előállítása, kényszerítés által hosszú idő alatt át lehetne idomítani bizonyos mértékben: de puszta kommandó szóval nem."9 2 A nagy kérdés szerinte az, hogy ez az individualitás miben rejtezik: „intézményekben vagy egyes osztályokban"? Beksics fő hibája, hogy elkülönítette a „nemzetet" és a „társadalmat". Ha ezt nem teszi, akkor „nem beszélt volna osztályokról, mint külön individuumokról; a fejről: az arisztokráciáról, melyről azt hiszi, hogy ignoráns és indolens; a mellkasról: a gentryről, melyről — ahol arra van szüksége — azt mondja, hogy ügyefogyott, tudatlan, tétlen; ahol meg arra van szüksége: életerős elem, minden ösmeretet felölelő, nemzetfenntartó; - nem a gyomorról: a polgárságról, mely szerinte nem is a magyar nemzet eleméből való, de azért arra van hivatva, hogy belőle képződjék a magyar nemzet; nem az egész épületet hordó végtagokról: a népről, melyről elégnek tartja odavetőleg csupán annyit megjegyezni, hogy az tudatlan és koldus. Beszélt volna csak a nemzetről... Mikor, mint psycholog, az individuum milyenségét akarta konstatálni, akkor az egész nemzetet kellett volna néznie: mikor meg, mint patholog, az észrevett baj fészkét akarta kijelölni, akkor — de csak akkor! — vehette volna külön bírálat alá az egyes részeket. Ott van tehát az első hiba, hogy Censor öszszetévesztette az egyént az egy és oszthatatlan test egyes részeivel."93 Revisor szerint tehát alapvető hiba a gentry ellen az össztüzet irányítani, s hol vagyunk már az Asbóth által egyszerre arisztokratikus és demokratikus gentry képétől: „...hasztalan törekvés egy minden ízében születés-arisztokratikus hajlamú nemzetnél a születés-arisztokráciának detronizálását akarni. Eltekintve attól, hogy helyébe úgy sem lehetne az ész-arisztokráciát ültetni, hanem majd odaülne helyébe az eszményekért nem valami nagyon lelkesülő pénz-arisztokrácia... Ha jönne egy nagy politikai földindulás, mely a gentryre nem csak rákiáltana, mint Censor, hogy »pusztulj!«, hanem igazán elpusztítaná azt; akkor — a pénz-arisztokrácia vezérszerepre jutása által — kiknek a kezébe menne át Magyarország sorsának intézése? Zsidók kezébe. Mert a pénz náluk van s nincsen magyar osztály, mely a pénz terén nekik kétessé tehetné a diadalt. Már pedig, hogy zsidóktól függjön Magyarország jövője, azt Censor sem akarhatja; ha egyéb okból nem, hát legalább azért, mert kár volna, ha annak az ízről-ízre magyar gentrynek a kezéből, mely ezer éven át nemzetalkotó elemnek bizonyította magát, egy fajnak a kezébe menne át az uralom, mely mellett háromezred év történelme tanúskodik, hogy nincsen meg benne egyetlen kelléke sem a nemzetalkotás tehetségének. Nem akarnám, hogy félreértessem! Zsidó alatt én nem vallásfelekezetet értek, de nem is egy elemet, mely talán a magyar nemzet egészének egy kiegészítő része." Akiknek még mindig nem volna világos az érvelés iránya, azok kedvéért az antiszemita röpiratszerző szemügyre kívánja venni, hogy „mennyiben számíthatunk rá [értsd: a zsidóra, mint népfajra] a jövő nemzeti küzdelmek közepette?"94 A Beksicstől levezethető, de Beksics ellen fordított „Az új földesúr arcképe" c. fejezet erről tanúskodik. Már akkor is, amikor kijelenti: „Ennek a népnek pedig egyik sajátossága, faji jellege, hogy nem olvad be a népek közé, melyek között él... További 92 Uo. 9. 93 Uo. 11-12. 94 Uo. 20-21.
