Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1140 KÖVÉR GYÖRGY nek. A gentry szabadelvűségéről így általában éppoly nehéz bármit is állítani, mint mondjuk konzervativizmusáról, vagy akár antiszemitizmusáról. A vita igazi expanzióját — mint már említettük — nem Berzeviczy gentryvédő liberális álláspontja, hanem Beksics (második) röpirata váltotta ki. Nem egyszerűen azzal, hogy élesen kimondott bizonyos állításokat, amelyet mások csak kerülgettek, hanem visszamenőleg, az átalakulásról is levont bizonyos következtetéseket. Ezek jelentős részét a „Félévszázad eredményei" című fejezetbe sűrítve megelőlegezte. „A kasztokra osztott feudális, elmaradt társadalomból demokratikus társadalmat kellett alkotni - demokrácia nélkül. Középosztályt kellett teremteni - a középosztály alkalmas elemei nélkül. Társadalmi forradalmat kellett végrehajtani - e forradalomnak általánosan érzett szüksége nélkül. Modernné, európaivá kellett tenni a magyar nemzetet - erősen érzett vágy nélkül... Civilizációt kellett teremteni, a civilizáció létfeltételei nélkül. Nagy átalakulási processzust kellett befejezni - annak megkezdése nélkül. Formákat kellett létesíteni - tartalom nélkül."7 3 A tőmondatos, rendkívül hatásos kontrasztokra épített tézisekből hasonlóan éles alapkérdések záporoznak - épp tárgyunk, a középosztály-képződés szempontjából: „A régi Magyarország és az új összehasonlíthatatlan... Hol van még a nemzetiségi, felekezeti és osztálykülönbségek által meg nem szaggatott magyar nemzet? Hol van az egységesen, egy központ körül fejlődött művelt magyar társadalom? Hol van a polgárság? Hol a valamennyi réteg elitjéből alakult középosztály?" (Kiemelés - K. Gy.)7 4 Beksics a már-már monomániásan hajtogatott „egységes nemzetállam" ideája jegyében nemcsak a korábbi ígéretek teljesítését kérte számon, hanem új eszmék propagálásába kezdett (s ráadásul közben — minő túlzás a politikai publicisztikában — érvei alátámasztásául meglehetősen szenzitív adatok gyűjtésébe is belevágott.) Nemcsak az 1880-as népszámlálás friss adatait használta, amely hosszú szünet után először kérdezett rá az etnicitásra, pontosabban az anyanyelvre. Tudomásunk szerint elsőként kísérelte meg használni a társadalmi átalakulás mérésére a megyei virilis jegyzékeket. S nem riadt vissza az általa vélt lényegről beszélni. „Sarkunkban jár a veszedelem. Sietnünk kell. Az állam egyedül nem mentheti meg a jövőt. A társadalom nagy, aktív szereplésére van szükség. De társadalmunk melyik rétegében fog születni a nagy mentő gondolat? Hol fog condenzálódni a nemzeti actio ereje? Hol pattan ki az eszme villáma, mely megvilágítja a ködbe burkolt nemzeti célokat? A polgárságban, vagy a gentryben? Vagy egyikben sem külön, hanem támadni fog a kettőből, a magyar társadalom minden rétegének elitjéből, a nemzet velőjéből nagy, hatalmas középosztály, s ennek lesz eszméje, gondolata, vágya, lendülete, ereje? A társadalmi újjászületésnek valahol kezdődnie kell." (Kiemelés az eredetiben.)75 Ha a szóhasználatra nem is fordítanánk figyelmet, a sorrend akkor is irritáló lenne. Azt szinte mindenki elmondta korábban, hogy Nyugaton a középosztály a polgárságból emelkedett fel, de nálunk ennek gyengesége, idegensége miatt mindez nem 73 Censor, [Beksics], 1884. 22-23. 74 Censor, 1884. 25. Korábbi megfogalmazását, amely az 1848-as időkre vonatkozott — („Ismét a középnemesség, s a most már mellette, sőt vele összeolvadva fejlődő középosztály tette meg kötelességét." Timoleon, 1884. 84.) — láthatóan itt történetileg árnyalja, s regisztrálja a visszalépést az akkori időkhöz képest. 75 Censor, 1884. 62-63.
