Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119

1120 KÖVÉR GYÖRGY zárultával az új elemek nemesi erők általi bevonását egyértelműen a szociális téren (egyletek, körök) látja kivihetőnek, itt mellesleg az a veszély is kiküszöbölhető, hogy a nemesség elveszíti hegemón szerepét. A középosztály) ok) megteremtésének korai programja öltött testet az immár Kossuth nélküli Pesti Hírlapban pár évvel később, de még mindig 1848 márciusa előtt. Itt már egy gyűjtő nevezet mögött — erős társadalomkritikai felhanggal — konkrétan is körvonalazódnak a lehetséges források: a „címeres középosztály", a „tisztes középosztály" mellett a „polgári osztályok".3 A szabadságharc bukása utáni neoabszolutizmus és az azzal szembeni paszszív rezisztencia azonban hamarosan megoldást látszott kínálni a fenti problémára. A centralistákhoz tartozó Kemény Zsigmond az ötvenes évek elején a közép osztályainak dinamikájáról európai összehasonlító mérleget készített: „Egész Európában a nemzetek szellemi emelkedettségét két néposztály pallérozódásának foka dönti el. Értem a nagy polgárságot — bourgeoisie — és a falusi nemességet, s általában a közép és kisebb földbirtokos osztályt."4 S míg az első szerinte nyert a forradalom által és után, ahogy mondja, vagyonosodásával „egy csoport eszme, egy csoport finom élvezeti vágy, s egy csoport erély" fog együtt járni5, addig az utóbbiak legalábbis veszélyeztetett helyzetbe kerültek, s a polgárosodás helyett a parlagiasodás fenyegeti őket. Egy másik cikksorozatában újrafogalmazva a kérdést, a jelen új perspektíváit is felvillantja: „Avagy feledhetjük-e, hogy a földesuraknak, a gentrynek, az alföldi nagy városok polgárainak gyermekei, kikből a forradalom előtt földbirtokosok, vagyonos táblabírák, jogtudósok, ügyvédek, szónokló honoratiorok, sedriai ülnökök, megyetisztek s egy csoport nobile officium átvállalói, vagy legrosszabb esetben pipás és helységök határából ki nem mozduló nagy emberek lettek volna, most az ipar és kereskedelem, anyagi vállalatok, és a reáltudományok általi kenyérkereset száz meg száz nemei felé vonatnak? S nem bizonyos-e miként épen ez alakuló osztály nemzetiségünk irányában szintoly fontos, mint az aristocratia?"6 (Kiemelések az eredetiben) Kemény tehát már a foreszközölni. - Foltozgatni fogunk uraira, és lesznek talán némi a conto lerovások is, mint az irr [sic! 1 agitator szokta nevezni; de ezzel vége. - Nem létező elemeket teremteni, melly a nemesség áldozatkész resignativus részével kezet fogjon, ez a feladat; - a már létező elemekkel egyedül nem boldogulunk. - Igen de — mondjátok — a mint állunk, illy elemeket is csak a nemesség teremthet. -Politikailag igaz: de szociális társas életi tekintetben nem igaz." PH 1844. jan. 21. (Igazolás) In: SzIKL, 1930. 293. 3 PH 1846. okt. 23; okt. 25. (Publicola: A középosztálynak) „Két rák emészti nálunk a 'címeres középosztály' egészségét, erőn túlfeszített fényűzési kórság és megvetése a tisztelet-érdemlő munkás osztályoknak, kézművek s mesterségeknek. A 100 holdas földesuracska négyszeg mérföldekkel bíró dynastiákat szeret kedvteléseiben és szenvedélyeiben utánozni; a három szilvafás nemesember -szégyenli a kutyabőrös ősök apró ivadékát tővel, árral, gyaluval, pöröllyel fegyverezni, mintha a hüvelybe rozsdásodott kardot csak penészes pörirományokkal s a Corpus Juriss (sic!) avas obscuritásaival lehetne illendően felcserélni. Távol legyen tőlem azt mondani, hogy magasabb tudomány s műveltség csak némely polgári osztályok kizárólagos tulajdona, míg egyéb osztályokra csak durva munka vár, csak azon őrült előítélet ellen akarok kikelni, mely szegényebb nemes családaink nagy részénél kézimunka s mesterség ellen van..." A cikk második része „a társaság minden osztályában" feltalálja a fényűző kórságot: a köznemesnél, a hivatalnokoknál, sőt a kereskedők s kézműveseknél egyaránt. 4 Eredetileg Pesti Napló (PN), 1852. Kötetben először kiadta Gyulai Pál: Kemény, 1883. 30. Az eredeti sajtóközlés alapján újra: In: Kemény, 1971. 140. 5 Kemény, 1971. 140. 6 Eredetileg PN 1853. Lásd Kemény, 1883. 84-85. Érdemes megemlíteni, hogy Gyulai az 1883-as kiadásban ezt az eredetileg Szellemi tér címen írott cikksorozatot beolvasztotta az Élet és