Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS 1109 A kiegyezés A kiegyezés a történelmi-politikai belátás eredménye és konstrukciója volt. Három felismerés ért össze egy politikai tettben: 1. Az európai politikában nincs oly számottevő erő, ami a Habsburg-birodalom szétverésében lenne érdekelt; 2. A Birodalom tartós belső stabilitása nem biztosítható az egységes, abszolutisztikus államberendezkedéssel; 3. A magyarok csak a Birodalmon belül találhatják meg saját érdekérvényesítő lehetőségeiket. A felismerés illetve a belátás szó annyit tesz, hogy a megelőző idők eseményeiből, történéseiből le kellett vonni a megfelelő következtetéseket, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat, hiszen a különféle résztvevők sok esetben saját vágyaik mentén képzelték és értelmezték a világot. A Birodalom a 19. században, a kiegyezésig terjedő időszakban négyszer került olyan kihívás elé, ami akár a létét is kétségbe vonhatta. Az első krízist a napóleoni háborúk okozták.1 7 Ausztria mind a hat Napóleon-ellenes koalíciónak tagja volt, az akkori háborúk több mint másfél évtizedes történetében mintegy kétmillió lakosát mozgósította, illetve küldte harcba. Mindenkivel összeállt, aki hajlandónak bizonyult a Napóleonnal szembeni szövetségre. Annak ellenére, hogy öt koalícióban vereséget szenvedett, végül is a franciákkal szemben győztes európai összefogás honorálta Ausztria kitartását. A háborúkat lezáró európai rendezésről szóló kongresszust nem véletlenül tartották Bécsben s a szent-szövetségi európai rendszer kialakítóinak egyik főszereplője az a Metternich volt, aki a Habsburg-birodalom kancellári tisztét töltötte be. Gondoskodott is arról, hogy stabilizálja Ausztria nagyhatalmi állását. A napóleoni háborúk nem Ausztria megrendülésével, hanem megerősödésével zárultak. A Habsburg-birodalom létét is megkérdőjelezni képes második krízist az 1848-as forradalmak jelentették. A nemzetállami követelések irányába elmozduló liberális mozgalmak többszörös veszélyt jelentettek, hiszen nemcsak a Birodalom feldarabolódásának, hanem a dinasztia eltűnésének lehetőségét is magukban hordozták. A bécsi forradalom energiái viszonylag hamar kimerültek, a prágai forradalom alig egy hét alatt véget ért - jószerivel egyedül a magyar forradalom jelentette a legnagyobb válságforrást.1 8 Az 1833-as Mönchengrátzi szerződésre hivatkozva a birodalom létének biztosításához az orosz segítséget is igénybe vették -miközben Franciaország és Anglia egyaránt érzékeltette, hogy nem érdekük Ausztria felbomlása. Ma már szinte bizonyosan állíthatjuk: a Habsburgok orosz segítség nélkül is úrrá tudtak volna lenni a szétszakadással fenyegető veszélyen. Az a tény, hogy mégis igényt tartottak a cár segítségére, arra utal, hogy rendkívül 17 A napóleoni háborúk, illetve a nemzetközi politikai hatásukhoz: Henry A. Kissinger: A World Restored Metternich, Castlereagh and the Problems of Peace 1812-1820 Senti Edition, Houghton Mifflin Company Boston é. п.; magyar vonatkozásához: Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország, Budapest Akadémia Kiadó 1977. A nemzetközi összefüggések és a megítélés diszkrepanciáját több tanulmányban érinti Kosáry Domokos: A magyar és európai politika történetéről, Osiris Kiadó, Budapest 2001. (különösen 163-332., illetve a 420-636.) 18 A magyar forradalomnak igen jelentős szakirodalma van. A nemzetközi összefüggésekkel újabban és főként Erdődy Gábor és Gergely András foglalkozott, több publikációban.
