Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
1104 GERŐ ANDRÁS jegyzésekből, naplókból talán még előkerülhet egy-egy delikát eseménytörténeti részlet, de a kép aligha módosul. Természetesen az optika azt is eredményezi, hogy Deák politikai életművéből a kiegyezés sokszor túl hangsűlyossá vált. Az utóbbi időszak történetírása sokat tett azért, hogy a sokrétű politikai életműről alkotott képünk kiegyensúlyozottá váljon.5 A kiegyensúlyozottság azonban nem csökkenti Deák és a kiegyezés összefonódásának históriai erejét, illetve az életműben elfoglalt helyet. Mindezek alapján én nem kívánok foglalkozni a kiegyezés, illetve Deák tevékenységének eseménytörténeti elemzésével s adottnak, nem bizonyítandónak, hanem bizonyítottnak illetve igazoltnak tekintem azt, hogy Deák és a kiegyezés összetartozik. Másfajta kérdésre keresem a választ. Mi tette Deákot alkalmassá arra, hogy kiegyező politikus legyen? S mi tette a kiegyezést alkalmassá arra, hogy Deák azt felvállalja? Magától értetődő, hogy a válaszok közvetve arra is utalnak, ami a kiegyezés helyét, szerepét, értékelését s a politikai-történelmi felelősség problémáját jelenti. Deák Deák Ferenc a korabeli Magyarország professzionális politikusa volt. A látszólag egyértelmű mondat magyarázata szorul, méghozzá legfőképpen a profeszszionalitás fogalma. Az 1830-as évektől az 1870-es évekig tartó időszak a magyar politika részleges, ámde minőségi átalakulását hozta. Egyfelől változatlanul megmaradtak a honi politikai élet szerkezeti keretei (megyegyűlés, országgyűlés, kisközösségi, azaz kaszinói, egyleti formái), másfelől azonban megváltozott legitimációs bázisuk lett. 1848-tól a honi politika működési elvévé vált a népképviselet, ami a korabeli európai realitást figyelembe véve ráadásul viszonylag magas arányú választói jogosultságot vezetett be. Következőleg a politikusnak részben másoknak kellett megfelelnie, mint addig. Hangsúlyozom: csak részben, hiszen az 1848-ban bevezetett választójog teljes egészében tartalmazta a régi szerkezet szavazóit s ezek szabadságharc (Magyarország a XIX. században) Budapest 1999. Mindez arra utal, hogy a feltárt tények tekintetében a magyar történetírás nyugvópontra és egyetértésre jutott. 5 Az „utóbbi időszak" kifejezést az 1970-es évek közepétől tartó időszakra értem. 1976-ban jelent meg: a Zalai Gyűjtemény 5. száma, ami nem váltotta ki ugyan a korszerű Deák-életrajz 1975-ben, Hanák Péter által a Történelmi Társulat ülésén felvetett hiányát, de nagy lépést jelentett Deák életútjának árnyalt vizsgálata felé. A tizenkét tanulmányt egy teljességre törekvő bibliográfia egészíti ki. A kötet mintegy lökést adott a Deák-kutatásnak, értelmezésnek. Szabad György Deák Ferenc három politikai korszakáról írt tanulmányt, (Magyar Tudomány 1976/11 sz. 675-681.) Varga János Deák portrét írt (in: Ezer év Arcképek a magyar törtélelemből szerk.: Pozsgai Imre Bp. 1985. 200-211.) Pajkossy Gábor írása Deákról a Kőrösök vidéke című honismereti kiadványban jelent meg Erdmann Gyula szerkesztésében, a Békés Megyei Levéltár kiadásában 1989-ben. A Deák életút és a Deák-hagyaték „leltárát" adta Körmöczi Katalin: „a mi megmarad fordítsa jó czélokra" Deák Ferenc hagyatéka, Budapest, 1992. Magyarul 1993-ban jelent meg Király Béla Deák-könyve. Ezen időszakban Sándor Pál több tanulmányt publikált Deákról a Századokban és a Történelmi Szemlében. Deák és a kiegyezés címmel 1987-ben jelent meg monográfiája. 1993-tól egyre több publikációval jelentkezett Molnár András a Századokban, a Levéltári Szemlében, illetve a Zalai Gyűjteményben. 1998-ban jelentette meg Deák Ferenc című kötetét a Magyar Szabadelvűek sorozatban (Budapest, Új Mandátum Kiadó) Több szerző írt a „Deák Ferenc a liberális politikus" című kötetben (Budapest 1994.), Deák Ágnes és Molnár András tollából várhatóan rövidesen megjelenik az életút egészét feldolgozó életrajz.
