Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
Gerő András DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS 1867. március 30-án a magyar képviselőház az általános vita után elfogadja a közösügyi javaslatot. A parlamenti szabályok szerint ezzel megnyílik az út a részletes vita előtt. Az általános vita végszavazási eredménye alapján immár bizonnyal állítható: a részletes vitát, s az uralkodói szentesítést követően érvénybe lép az a törvény, ami az 1867. évi törvények sorában a XII. törvénycikk lesz. Az 1867. évi XII. t.c. hivatalosan „a magyar korona országai és az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról" szól.1 Az utókor egyszerűen kiegyezésnek hívja, a kortársak inkább a kiegyenlítés kifejezést alkalmazták rá.2 Megszületése pillanatától politikai, majd később intellektuális viták tárgya lett.3 Ereje nagynak bizonyult, hiszen 1918-ig megszabta Magyarország helyzetét illetve a Habsburg-birodalom belső berendezkedését, s az országon belül belpolitikai osztóponttá vált. Annak ellenére, hogy létrejötte körül jó néhány jelentős s — utólag nézve — kevésbé jelentős politikus bábáskodott, egykorúan és ma is Deák Ferenc nevéhez kötődik. Deák és a kiegyezés összetartozókká váltak. A korabeli, és a későbbi megítélés nem téved: jogosan párosul egymáshoz a név és a politikai mű. Nem valószínű, hogy a kiegyezés létrejöttéről olyan új információkhoz jutnánk, ami ezt a tudásunkat megkérdőjelezné. A történetírás e téren sok munkát végzett - a kiegyezés genezisét illetően igazából nincs „hiányzó láncszem"4 . Más országokban megbúvó követjelentésekből, itt-ott lappangó fel-1 Lásd Magyar Törvénytár 1836-1868. Évi törvénycikkek, Budapest, Franklin társulat 1896. 333-345. A kiegyezés parlamenti vitája nyomon követhető az 1865-1868. évi országgyűlés képviselőházának Naplója III. és IV kötetében. 2 A szóhasználat nem csak a parlamenti vitában jelenik meg, hanem a korabeli emlékirat irodalomban, sajtóban illetve a szinte egyidejű feldolgozásokban. Az emlékirat, naplóműfajban figyelemre méltó Szász Károly: Egy képviselő naplójegyzetei, Pest 1866; Madarász József: Emlékirataim 1831-1881, Budapest 1883; Irányi Dániel: Megjegyzések Madarász József Emlékirataihoz, Budapest, 1884, Kecskeméthy Aurél naplója 1831-1879. Sajtó alá rendezte: Rózsa Miklós, Budapest 1909. A korabeli feldolgozások közül fontos: Toldy István: Öt év története 1867-1872 Pest, 1872; Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és balközép pártok egybeolvadásáig (1867-1872), Budapest 1892. A korabeli sajtópolémiát feldolgozza: Dányi Károly: A Kossuth és a Deák párt hírlapi vitája 1867-ben, Kolozsvár 1941. 3 A viták egy részét feldolgozza: Hanák Péter: Historizálás és történetiség a kiegyezés világában. Két részben jelent meg, mindkettő a Valóság c. folyóiratban, 1973. 12. sz. 16-25., 1974. 12. sz. 11-28. 4 A magyar kiegyezési folyamat összefoglaló feldolgozását adja: Szabad György: Magyarország története 6/1 (1848-1890) kötetében (Budapest, 1979) 695-768. Az osztrák oldal áttekintő és részleges feldolgozása: Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig (Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez) Bp. 1976. A nézőpontokat szintetizálóan érvényesíti: Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867 Budapest, 1990. 380-434. Az újabb összefoglaló feldolgozások az eddig kialakult eseménytörténeti „forgatókönyvhöz" nem tesznek hozzá új elemet, lásd Csorba László: A 19. század története Budapest 2000. 140-185.. vagy Veliky János (szerk ): Polgárosodás és
