Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
108 MAKKAI BÉLA és szokásokban, így elmagyarosodásukhoz az iskola erős impulzusokat adhatott. A helyi hatóságok bírságolással, a báni kormányok pedig rendeletileg elsőként éppen őket kívánták a magyar iskolákból kiszorítani. Az érintett, közel kétezer német tanuló zömének „természetesen" nem anyanyelvű, hanem horvát iskolában nyílt volna lehetősége tanulmányai folytatására. E példából is látható, hogy az akció asszimilációs lehetőségektől és szándékoktól nem volt mentes ugyan, ám a horvát illetékesek célja sem az volt, hogy az idegen ajkú tanulókat a beolvadástól megmentsék, - hanem csupán az elmagyarosodástól... Az alkalmazott eszközökről és módszerekről szólva el kell mondanunk, hogy az akció célrendszerének kidolgozásában, megvalósításában, illetve a különböző akció-ágak munkájának összehangolásában a legfontosabb szerep a társadalmi köntösbe bújtatott Julián Egyesületre hárult, amely a magyar kormány meghoszszabbított karjaként működött. Az egyesület derékhadát képező tanítói kar munkáját koordináló szakértők (egyházi és minisztériumi delegáltak, jogászok, szociológusok, statisztikusok, közgazdászok, mérnökök) Jelenléte" miatt már összetételében is különleges testület szervezete és működése is jelentősen különbözött a hasonló céllal létrehozott társadalmi formációktól. A Julián Egyesület egyedisége leginkább a korra jellemző nemzeti szólamoktól, a szélsőséges megnyilatkozásoktól mentes működésben jutott kifejezésre, amelynek hátterében a célszerűséget és hatékonyságot szem előtt tartó konzekvens szakértői munka állt. Az egyesület szigorú fegyelemmel, mértéktartással és kiváló alkalmazkodóképességgel folytatott sokágú tevékenysége során a horvát támadások kereszttűzében is gyökeret tudott verni a Dráva túloldalán, s — mondhatni — nélkülözhetetlenné vált az ott élő magyarok számára.39 Az azonban mégiscsak elgondolkodtató, hogy az európai történeti és publicisztikai irodalomban adminisztratív erőszakoskodásairól elhíresült magyar nacionalista kormánypolitika e sikeres,4 0 ám valójában szerény szervezeten keresztül kívánta elérni (nagy)hatalmi céljait a délszláv tartományokban. E nyilvánvaló ellentmondás láttán megkockáztathatjuk, hogy a budapesti kormányzat az erőszakos államnemzet kovácsoló törekvéseivel, illetve felelőtlen horvát politikájával szembeni heves ellenreakciók hatására hatalmi lehetőségeit átértékelte, s az „ahogy lehet" taktikára kényszerült. Legalább is Horvátországban. Ez viszont azt jelentené, hogy a horvátság indokolatlanul alábecsülte autonómiájának a magyar hegemón törekvésekkel szembeni jelentőségét, vagyis, 39 A Julián Egyesület befolyását nem csak az mutatja, hogy nevével már szélhámosok is visszaélhettek, [SzMU, 1909. okt. 24.], hanem az is, hogy 1909-ben a babinagorai magyarok kérvényezték Pavao Rauch bánnál, hogy a település felvehesse a „Ju'iánfalva" nevet. - Hrvatstvo, 1909. nov. 15. és SzMU, 1909. ápr. 4. - Az egyesület és a szlavóniai magyarság kapcsolatáról Csiky Gyula pedig azt írta 1911-ben, hogy: „...e véreink meggyőződtek arról, hogy az említett egyesületben önzetlen patrónust találtak, oda fejlesztette a helyzetet, hogy minden őket érdeklő dologban vakon fogadják a Julián-Egyesület tanácsát és irányítását." - MOL К 26 ME 967. cs. 3188. 1911 XVI. t. 2127. asz. 40 A Hrvatska már 1908-ban az egyesület sikereiről cikkezett. - Hrvatska, 1908. márc. 19. Az Obzor pedig hosszasan elemezte, hogy az egyesület milyen sokoldalúan, áldozatkészen és színvonalasan foglalkozik a magyarokkal, s nem csak az iskolák falai között. - Obzor, 1911. ápr. 7. A Julián Egyesület egyik 1913-as jelentésében pedig megállapítást nyert, hogy: „Hol Julián-iskolák vo.'tak, ott
