Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Hermann Róbert: Deák és Görgei 1081
1094 HERMANN ROBERT hatása. A korabeli elemzések alapján megállapította, hogy a háborúban a es. kir. hadsereg túlerőben volt a porosszal szemben, s az egyes ütközetekben a számban kisebb porosz erők győzték le a császáriakat. Görgei szerint tehát a cs. kir. hadsereg nem számban gyenge, hanem valami egészen másban. Abban, amit a Deákféle 1867. január 15-i felirat így fejez ki: „Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, ami az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védeni kötelesek, a nemzet bizalmával találkozik; mit csak úgy érhetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer célszerűségéről s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát, törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogadja azt."42 Görgei szerint ilyen körülmények közepette a hadsereg számbeli gyengeségére való hivatkozás valóságos gúnynak számít az északi osztrák hadsereg tönkretevőivel szemben; ám ha ez gúny, akkor „mint érv, nem a sereg szaporítása mellett szól, hanem ellene." Az előterjesztés akkor mondana igazat, ha készítője a harmadik, a véderő hibás szervezetére vonatkozó kritikában a véderőbe „magát az állandó hadsereget is beleértené"; ennek azonban nincs nyoma: az előterjesztés egyetlen értelme a hadsereg mindenáron való szaporítása és „azonkívül — egyelőre kissé homályosan ugyan — még valami". Hogy mi ez, azt Görgei a III. fejezetben fejti ki. Véleménye szerint az előterjesztés célja az általános hadkötelezettség — egyébként hazafias gondolatnak látszó — rendszerének behozatala ürügyén nem más, mint az, hogy a 20-22 éves, „ép testű-lelkű" férfiakat (a meghatározott kivételeket leszámítva) 12 évre aktív vagy tartalékos állományban besorozzák a hadseregbe, s így minden érintett „életkorának e legszebb, legfontosabb, leggyümölcsözőbb és honpolgári jellemének fejlődésére és megszilárdulására legnagyobb hatással bíró szakában csak annyiban és csak addig fog a minden alkotmányos állam polgárait megillető politikai jogokkal élhetni, és politikai kötelességeket teljesíthetni, amennyiben s ameddig ezt üdvösnek fogja ítélni a hadsereg vezényletére és belszervezetére nézve abszolút hatalommal felruházott katonai hierarchia." Hiszen a törvény alapján az illető 33-35 éves koráig a katonai büntetőtörvénykönyv hatálya alá tartozik. Ez a veszély különösen a magyar értelmiséget fenyegeti, hiszen ha bármelyik katonai elöljáró e 12 év során megsérti bármelyiküket, s a sértésre sértéssel felelnek, máris katonai bűnt követtek el. A törvény célja tehát nem más, „mint hatalmába keríteni, és azután soha meg nem szűnő ostromállapot alatt tartván, végképp elnyomni a demokrata (mert alkotmányos) politikai hitvallású magyar értelmiséget."43 A memorandumot természetesen István is átolvasta, le is másolta, s az ő, valamint Deák megjegyzéseit levélben közölte Artúrral. Egyben megkérdezte tőle, hogy miután ,,a szóban lévő tárgy iránt (...) még nincs a közvélemény tájékozva hazánkban", vajon a szerző nevének közlése mellett közölheti-e az abban foglal-42 Közli Kónyi Manó V. 187. és Deák Ágnes, 2001. 425. 43 1891. decemberi másolat a Hollán Ernő birtokában volt példányról. MTAK Kt. Tört. 4° 220/7. Kisebb kihagyásokkal közli Görgey István, 1918. 348-355.
