Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Hermann Róbert: Deák és Görgei 1081
Hermann Róbert DEÁK ÉS GÖRGEI* A 19 század meghatározó államférfiai közül kevés ellentétesebb életpályát lehet elképzelni, mint Deák Ferencé és Görgei Artúré. Egy nemzedéknyi különbséggel születtek (Görgei 15 évvel volt fiatalabb Deáknál), s Deák már akkor Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb politikusa volt, amikor Görgeit a családján kívül jóformán senki sem ismerte; hogy aztán 1848-49-ben Görgei alig egy évre Kossuthon kívül szinte valamennyi magyar politikust — Deákot is — lekörözze népszerűségben és ismertségben. 1849 augusztusa után Görgei Magyarország legnépszerűtlenebb személyisége lett, akinek ettől kezdve haláláig csak múltja volt, jövője nem; míg Deák a katonai vereség után a hazai közvélemény egyik, egyre gyarapodó részének reménységévé, a haza bölcsévé és újjáteremtőjévé vált. Deák személyes tisztességét, emberi értékeit még politikai ellenfelei sem vonták kétségbe; Görgeiét sok egykori rajongója is. Ugyanakkor összekötötte őket az a tény, hogy Görgeinek 1849, Deáknak 1867 után legfőbb politikai ellenfele az a személy volt, akihez korábban Deákot szoros, személyes barátság, Görgeit pedig tanítványi rajongás és rövid ideig tartó izzó barátság fűzte: Kossuth Lajos. Kettejük viszonya 1848-ban kezdődött, noha bizonyos, hogy Görgeinek már ezelőtt is voltak bizonyos ismeretei Deák tevékenységéről. A es. kir. hadsereg tisztjeként az 1840-es évek elején ébredt fel érdeklődése a hazai politika eseményei iránt, amelyekről joghallgató öccse, István is rendszeresen levélben tájékoztatta őt. Apjuk, Görgey György is örömmel figyelte az 1825 után kibontakozó nemzeti - liberális mozgalmat, s — Görgey István feljegyzései szerint — „Széchenyi és Deák Ferenc voltak emberei, Kossuthtól tartott."1 Artúr 1840. májusában három napot az uralkodó kíséretébe beosztott testőrként Pozsonyban töltött, ahol ekkor éppen folyt az országgyűlés, amelyen Deák volt az ellenzék vezére, s amelyen az 1836 utáni kormányzati terrorizmus politikája után sikerült kimunkálnia a politikai foglyok szabadon bocsátását jelentő kompromisszumot. Artúr egyetlen ekkorról ismert levelében azonban még nincs nyoma különösebb politikai érdeklődésnek, így azt sem tudjuk, látta-e ekkor Deákot.2 Görgey Artúr 1844-től járatta a Pesti Hírlapot, nyilván tudott a zalai önkéntes adózók ügyéről, Deák szentgróti beszédéről, a Védegylet érdekében kifejtett tevékenységéről. Szintén Görgey István feljegyzéséből tudjuk, hogy amikor 1845-* A tanulmány a Pannonica Kiadónál megjelenő, Deák Ferenc és kortársai kapcsolatát bemutató albumba írott esszé bővített, jegyzetekkel ellátott változata. 1 Görgey István: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Bp., 1916. (továbbiakban Görgey István, 1916.) 186. 2 Görgey Artúr - Görgey György, Pozsony, 1840. máj. 12. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Kézirattár, (továbbiakban MTAK Kt.) Tört 4° 219/107. Kivonatosan közli Görgey István, 1916. 103. A vezénylési parancsot ld. Hadtörténelmi Levéltár, (továbbiakban HL) Magyar Királyi Nemesi Testőrség iratai. 30. doboz 34. tétel.
