Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gergely András: Deák Ferenc államjogi nézetei a reformkorban 1067
1076 GERGELY ANDRÁS a magyarokra támaszkodhat igazán.5 0 Az érdektalálkozás megvan, de a viszony rendezésére nincs esély, mert a birodalom nyugati felének abszolutista kormányzata még jó ideig fenn fog maradni, egy ottani változás erői gyengék, s azt Magyarország önmagában nem tudja kikényszeríteni. Meggyőződését, a külpolitikai helyzet és a nemzetiségi félelmek által meghatározottan, a reformellenzék vezető köreiben szívós, csendes agitációjával 1843 elejére sikerült elfogadtatnia.51 Ténylegesen szük körben persze „a Magyarországot is kormányzó ausztriai kormányt" emlegette5 2 . (Deák „Ausztria" alatt a nyugati birodalomfelet, nem az egész alakulatot értette.5 3 ) Kossuth az 1840-es évek első felében Pesti. Hírlapjában Deák államjogi nézeteit népszerűsítette, konkrét elképzelésekkel nem lépett fel. Államjogi reformtervek mégis születtek: Fáy András 1841-es, a Széchenyi-Kossuth vitával foglalkozó röpirata szerint — az adott viszonyokat figyelembe véve — a magyar országgyűlések az uralkodó küldötteivel egyezkedjenek a közös ügyekről.5 4 Szemere Bertalan egy ekkori tanulmánya szerint az alkotmányos Ciszlajtánia és Transzlajtánia állapodjon meg majd egymással.5 5 A legismertebb, a maga korában viszont visszhangtalan maradt Wesselényi Szózat-a, amely a Habsburg-birodalom föderatív átszervezésén gondolkodott: a „nyugati" oldalról egy-egy alkotmányos olasz, német, cseh, lengyel tartomány szövetkezett volna az egységes Magyarországgal.5 6 50 Zala 1838. áprilisi közgyűlési határozata (Deák tollával) felháborodva cáfolja az elszakadási vágyakat, de az egymásrautaltság érveit még mellőzi. (Ferenczi Zoltán: Deák élete I—III. Bp. 1904. I. 235-241.) Utóbbi gondolatot ismereteink szerint bécsi látogatásakor fejti ki első ízben Orosz József szerkesztőnek, besúgónak. (U. о. I. 227.) Wesselényinek írja 1842 márciusában, hogy „Ausztriát éjszaknak óriási hatalmától" csak „kifejlett nemzetiségünk" óvhatja meg. (U. о. I. 329., itt tévesen 1841-es évszámmal.) - Ekkortól állandósul a dinasztia és a magyarság egymásrautaltságát hangsúlyozó okfejtés. 51 Lábán Antal: Deák Ferenc a pánszlávizmusról 1843-ban. Magyar Figyelő, 1914. 13. sz. 22-27.; Sándor Pál: Deák és a titkosrendőrség. Történelmi Szemle, 1981. 603.; Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp. 1983. 118-123. 52 DF Wesselényi Miklósnak. Kehida, 1844. nov. 22. DFL 149. 53 A 46. és 52. jegyzetben idézettek csak ezt az értelmezést teszik lehetővé. 1848 március végén arról ír sógorának, hogy „oroszok nyomnak-e el bennünket vagy ismét az ausztriai hatalom? (Kiemelés tőlem - G. A.) DF Oszterhuber Józsefnek. Pest, 1848. márc. 28. DFL 196. 1848 szeptemberében „Magyarország és az ausztriai birodalom tartományai között fennforgó" viszonyokról szól a képviselőházban (DFB II. 318.; 1848., szept. 22.), tehát Deák (ekkori) szóhasználatában Ausztria, birodalom, osztrák birodalom kifejezések a lajtántúli területeket jelentik. Az egész Habsburg birtokállományra a monarchia kifejezést használja. Ld. pl. „az egész monarchia biztossága": DF Wesselényi Miklósnak. Kehida, 1841. 11842.1 márc. 25. Ferenczi Zoltán: i. m. I. 329. Kossuthnál ugyanilyen a terminusok használata, aki egy fiatalon, még börtönében fogalmazott országleírásában az „Austriai Birodalmat" az örökös tartományokkal határozza meg (KLÖM VII. 274.). 1844-es beszédében Kossuth ugyanígy fogalmaz: „Magyar hon boldogsága az austriai birodalom boldogságával nincs ellentétben." (Idézi Szabad György: i. m. 29.) - A következőkben 1846-1847. évi kifejezéseiket is ekként értelmezzük. 54 „Hazánk felvirágozhatásának egyik múlhatatlan föltétele az, hogy érdekei - a közvédelmet kivévén - a többi örökös tartományok érdekeitől elkülönöztessenek; s a kölcsönös viszonyok a fels. Császár meghatalmazottjai és diaetáink között kötendő egyezkedésekkel, pactumokkal állapíttassanak meg." Fáy András: Kelet népe nyugaton. Buda, 1841. 22. ill. Pest, 18422 24. (Az országgyűlés többesszáma („diaetáink") folytán Fáy alighanem állandó érintkezésre, s nem valamiféle „kiegyezésre" gondolt, ahogy néhány értelmezője véli.) 55 Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp. 1983. 132. 56 Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Halle, 1843. 186.
