Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gergely András: Deák Ferenc államjogi nézetei a reformkorban 1067
DEÁK FERENC ÁLLAMJOGI NÉZETEI A REFORMKORBAN 1069 gyarországnak alárendelt terület. „A horvát nem külön nemzet".1 0 Hogy az adózás terén élvezett kiváltságaihoz ragaszkodó „kapcsolt részek" egyszersmind maguknak közjogi kiváltságokat vindikálnak, az elfogadhatatlan.1 1 Deák szerint jelentős közjogi vívmány, hogy 1836-ban Szlavónia Magyarországhoz való tartozása egyértelműen kimondatott.1 2 Az egységes Magyarország számára szorgalmazza Deák a társadalmi reformokat. Az úrbér, a jobbágyreform, az örökváltság ügye ezek közül a legfontosabb s a legismertebb.13 Az államélet szempontjából említendő reformkívánsága még a nemzeti bank létesítése,1 4 a magyar ezredek magyar tisztikara (önálló előmeneteli lehetőségekkel),1 5 a vámügy országgyűlési kezelése, a köznevelés és a magyar államnyelv érvényesítése. Ami a megvalósítás módját illeti, Deák az államélet pólusainak hatalmi jogosítványait illetően újabb konverziókat hajt végre. Közismert, hogy az adott rendi szerkezetben mind a vámügy, mind a nevelés a végrehajtó hatalom körébe tartozik, s ekként uralkodói felségjogot képez. Deák ezzel nem ért egyet. Szerinte a vám megállapítása, szabályozása az országgyűlést illetné,1 6 ami pedig a köznevelést illeti, Deák 1836-os és 1840-es követjelentése ismételten leszögezi: ez ,,a nemzet legszentebb jussa".1 7 Pedig közben, 1837-ben Kossuth perébe bevonták Deák egy Wesselényihez intézett levelét, amely elárulja, hogy nagyon is tudatában volt újító szándékának: ha a nemzeti nevelés ügye országgyűlési tárgy lesz — írja ebben —, „a nép nevelése közfigyelem alá kerül, és a papoknak és a kormánynak kezéből vagy elvétetik [kiemelés tőlem - G. A.] vagy pedig ellenőrségünk alatt lesz".1 8 Nyilvánvaló tehát, hogy Deákot nem jogi, hanem politikai megfontolások vezetik akkor, amikor a királyi hatalom körét szűkíteni akarja. Kossuth vádlói ezen „alkotmányellenes és űjító megjegy-10 DFB I. 344. (1839. júl. 16.) - „A kis Horvát Ország annyiszor emlegetett, de soha bé nem bizonyított municipális jussait" emlegeti DF Oszterhuber Józsefnek. Pozsony, 1833. júl. 4. Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834. (S. a. r. Sándor Pál) Zalaegerszeg, 1997. 38. - Deák a horvátok iránti ellenszenvét mindvégig megőrizte: Vörös Károly: Az öreg Deák a budapesti francia főkonzulok jelentéseiben 1868-1876. In: Zalai Gyűjtemény 5. Tanulmányok Deák Ferencről. (Szerk.: Degré Alajos) Zalaegerszeg, 1997. (A továbbiakban: Zalai Gyűjtemény 5.) 356. 11 DFB I. 305. (Deák Ferenc és Hertelendy Károly 1836. évi követjelentése) 12 U. o. 277. 13 Deák társadalmi és büntetőjogi reformprogramjával itt nem foglalkozhatunk. E kérdéskörről ld. Király, Béla K.: The Young Deák and the Problem of the Serfs 1824-1836. Südostforschungen, 1970. 91-127.; Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832-36. évi országgyűlésen. In: Zalai Gyűjtemény 5.; Varga János: Deák és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete. (Zalai Gyűjtemény 15.) Zalaegerszeg, 1980.; Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás. In: A Batthyány-kormány igazságügyminisztere. Zalaegerszeg, 1998. 14 DFB I. 522. (Deák Ferenc és Hertelendy Károly 1840. évi követjelentése) 15 DFB I. 293. (Deák Ferenc és Hertelendy Károly 1836. évi követjelentése) - A követelést már Zala 1792. évi követutasítása megfogalmazza. Degré Alajos: i. m. (Zala követutasításai) 154. 16 Zala vármegyének az országos kiküldöttség rendszeres munkáira tett észrevételei. In: „Javítva változtatni". Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek. (S. a. r. Molnár András) Zalaegerszeg, 2000. (a továbbiakban: „Javítva változtatni") 11. 17 DFB I. 306. (1836); 545. (1840). - Az 1832. évi Zala megyei „észrevételek" szerint törvényekkel kell szabályozni az oktatás módját, sőt az egyes rendszabások is „országgyűlés eleibe terjesztessenek", vagyis az ellenőrző funkciót is igénylik. Ld. „Javítva változtatni" 201. 18 Deák Ferenc Wesselényi Miklósnak. Zalaegerszeg, 1837. jan. 25. Kossuth Lajos Összes Munkái (a továbbiakban: KLÖM) VII. (S. a. r. Pajkossy Gábor) Bp. 1989. 163.
