Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Congdon; Lee: Seeing Red - Hungárián Intellectuals in Exile and the Challenge of Communism (Ism.: Gantner Brigitta Eszter) 1002

1002 TÖRTÉNETI IRODALOM kori magyar kormányok a két világháború között, nagy súlyt helyeztek a kölcsönös jóindulatra és megegyezésre a püspöki kinevezésekkel kapcsolatban. Ha a szerző állítását Lorenzo Schioppa budapesti nuncius szavaival akarja igazolni (229.-506-os jegyzet), akkor neki az eredeti olasz szöveget kellene hoznia. De attól függetlenül, hogy Schioppa Horthyról ezt írta-e vagy sem, a történeti tények ismeretében ez az állítás teljességgel megalapozatlan. Evvel kapcsolatban kell rámutatni arra is, hogy a szerző előszeretettel idéz állítólag Schioppa, Micara és más vatikáni főtisztviselők tollából a magyar püspököket elmarasztaló ítéleteket, vélekedéseket (pl. 72, 289, 300.), természetesen mindenütt az eredeti olasz szöveg nélkül. Ugyanakkor pedig a magyar püspöki karban olyan kitűnő, apostoli lelkületű főpásztorok voltak, mint Csernoch, Glattfelder Gyula, Prohászka Ottokár, Mailáth Gusztáv és Hanauer István, akikre ezek a dehonesztáló megállapítások aligha vonatkozhattak. A szerző elhallgatja, hogy XV. Benedek pápa 1921. november 21-i allokuciójában, amelyben azt mondta, hogy az utódállamok nem hivatkozhatnak a régi konkordátumokra - nem Magyarország ellen, hanem az utódállamok ellen szólt. Ugyanis Magyarország, mint önálló királyság — ha kormányzó is állt az élén — nem utódállam volt, hanem jogfolytonosságban állt. Azon kívül az 1855-ös osztrák konkordátum nem vonatkozott rá, mert a jogellenesen létrejött konkordátumot Magyarország a kiegyezéskor, 1867-ben nem ismerte el. (Egyébként konkordátumot a Szentszék Magyarországgal sohasem, 1921-ig pedig Romániával vagy Szerbiával sem kötött.) A munkában az úgynevezett katolikus autonómia, a katolikus egyház bizonyos önkormányzata hitbeli dolgok kivételével, egy egész fejezetet tesz ki (154-168). Tulajdonkép feleslegesen, mivel az autonómia mozgalom 1848-tól 1917-ig a magyar katolikus egyházat érintette, a szlovákok csak annyiban voltak benne érdekelve, amennyiben katolikusok és az ország polgárai voltak. A szerző az alapvető régi (Török Jenő: A katolikus autonómia mozgalom 1848-1871, Budapest 1941) és új irodalmat (Gergely Jenő stb.) itt sem ismeri. A szerző a budapesti nunciatura székházát a két világháború között a budai Várban, mint olyan palotát aposztrofálja, amelyről a prágai nuncius „még csak nem is álmodhatott" (291). Ha látta volna ezt a házat és tudná, milyen keserves volt ennek a bebútorozása (Vö. Prímási Levéltár, Csernoch iratok. CAT. 1919-1920), nem írna ilyet. Ugyancsak érthetetlen miért vádolja a magyar püspököket azzal, hogy ők Micara nunciust „szlavofil"-nak bélyegezték (371), holott az idézett jegyzőkönyvben ennek semmi nyoma sincs (Vö. Веке, 1. köt., 45.) A könyvnek nincs név-, tárgy- és helységmutatója, ami megkönnyítené az olvasónak a kötetben való gyors tájékozódást. Az általunk kritikailag ismertetett könyv azt bizonyítja, hogy a szlovák történetírásnak és az egyháztörténetírásnak még nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy valóban kiegyensúlyozott, pártatlan, az egyoldalúságoktól és nemzeti előítéletektől mentes, a történeti tényekre építkező tudományos színvonalat étjén el. Adriányi Gábor Lee Congdon SEEING RED - HUNGARIAN INTELLECTUALS IN EXILE AND THE CHALLENGE OF COMMUNISM Northern Illinois University Press 2001, 223 o. VÖRÖS VÍZIÓ - MAGYAR ÉRTELMISÉGIEK SZÁMKIVETÉSBEN ÉS A KOMMUNIZMUS KIHÍVÁSA A magyar századforduló szellemi radikálisai közül nem egynek vezetett az útja 1919 után — Bécs érintésével — a weimari köztársaság Berlinjébe. Volt vasárnapi körösök, galileisták, baloldali gondolkodók alkották ezt az emigráns csoportot, akik közül a legkiemelkedőbbek szellemi pályájával, intellektuális fejlődésével foglalkozik Lee Congdon: Exile and Social Though - Hungarian intellectuals in Germany and Austria 1919-1933 című korábbi könyve. A századfordulón változást követelő, radikális, többnyire polgári zsidó családokból érkező fiatalok közül többeknek a kommunizmus szinte vallásos, messianisztikus tartalmat hordozó eszmerendszert jelentett. A kommunizmus (ekkor: bolsevizmus) univerzalitása, nemzetközisége, tehát az adott „szűk" nemzeti keretek, és az ezáltal determinált zsidó-nemzsidó társadalmi konfliktus hátrahagyásának a lehetősége mindenképpen vonzó asszimilációs modellt kínált: - a teljes „felöl-