Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
96 JEMNITZ JÁNOS radalom szellemében jár el... amikor kettőzött erőfeszítéssel agitál az Internacionálé helyreállításáért és a háború gyors befejezéséért."94 Miként korábban, az orosz emigránsok, Csicserin és Majszkij többször megszólaltak az ILP és a BSP internacionalista lapjaiban, értékelve az orosz események jellegét. Az ILP elméleti folyóiratában Majszkij jelentetett meg hosszabb cikket „Az orosz forradalom" címmel. Ebben aláhúzta, hogy ez 1789 óta a legjelentősebb történeti esemény. Miközben jelezte, hogy az Ideiglenes Kormány és a Pétervári Munkástanács egyaránt e forradalom gyermekeként született meg. Majszkij osztotta azt a véleményt, hogy a belső küzdelemben a Munkástanács erősödik majd meg. Megállapította, hogy a forradalom eddig nem volt szocialista típusú, de jelezte, hogy a fejlődés a szocializmus felé mutat. Majd a háború és béke kérdésében megismételte: vagy a forradalom vet véget a háborúnak, vagy a háború öli meg a forradalmat.95 Majszkij cikkének közlése nemcsak a jobb tájékozódást szolgálta, hanem az angol munkásmozgalom baloldalán elfogadott általános elképzeléseket is tükrözte. Az ILP és a BSP mellett a kisebb befolyású és kisebb létszámú szocialista pártok is üdvözölték az orosz forradalmat, s azt a fejlődést, amely a balratolódásra vallott. Ezt tette a Szocialista Munkáspárt (SLP), amelyben szindikalista tendenciák érvényesültek, s a skót shop stewardok körében volt népszerűbb — noha csak kétezer tagja volt —, valamint a Szocialista Párt (SP). Ez utóbbi havonta megjelenő orgánumában májusban aláhúzta: nem áll ugyan rendelkezésre elegendő forrásanyag, de az így is bizonyos, hogy az Ideiglenes Kormány és a Munkástanács között mélyrehatóak az ellentétek, s a Munkástanács az, amely nagy erővel követeli az annexió és kárpótlásnélküli békét. A Socialist Standard szerkesztői azonban korántsem voltak megelégedve az orosz forradalom eredményeivel. Úgy írtak róla, mint amely „nem a munkásság forradalma", s mint hozzáfűzték, „szomorúan meg kell mondanunk, hogy ez csak újabb példa arra, hogy a burzsoázia miként tudta kihasználni az elégedetlenséget". Mindebben az SP nagy haraggal támadta azokat, akik Hyndman és Kropotkin módjára a manőver sikerét elősegítették. Ezek után természetes, hogy az SLP és az SP az ILP-hez hasonlóan élesen elmarasztalta az O'Grady W Thorne küldöttség útját, szereplését.96 Később ironikusan írtak arról, hogy az angol kormány és a polgári sajtó csakúgy mint a Labour Party (igaz az SP ilyen vonatkozásban az ILP-t, sőt a BSP-t is támadta), milyen görcsös erőfeszítéseket tesz azért, hogy egyfelől azonosítsa magát az orosz forradalommal, másfelől azt a , józan mérséklet" határai között tartsa. Az SP bízott abban, hogy az orosz forradalmárok különbek lesznek tanítómestereiknél. Reményeiket továbbra is a Munkástanácsba vetették. Ami az adott pillanat felmérését illette, júliusban újra leszögezték - a forradalom nem ért véget, mert ha így lenne, akkor „Kerenszkijt, aki nyilvánvalóan az orosz uralkodó osztályok ügynöke, már régen elmozdították volna".97 94 The Labour Leader, 1917. június 21. 95 W. Maiski: The Russian revolution. The Socialist Review. 1917. május-június. 96 Easter, 1917. The Socialist Standard, 1917. május. 97 Russia and ourselves. The Socialist Standard, 1917. július.
