Századok – 2002
Dokumentumok - Spira György: Egy ajánlat az újvilágba készülő Kossuth elveszejtésére IV/927
930 SPIRA GYÖRGY vezetőinek kézre kerítéséről. Törökországba küldött ügynökei révén tehát megbízott egy Ivan Davidovic nevű horvát úriembert, aki hivatalos tolmácsként, dragománként szolgált az isztambuli osztrák internunciatúrán, hogy a török fővárosban élő más horvátokból szervezzen egy különítményt s ezzel vigye keresztül Kossuthék elrablását. És ez a tizennégy állig felfegyverzett emberből álló csapat decemberben már meg is érkezett Sumenbe, majd, mivel ott nem sikerült lecsapnia a kormányzó-elnökre, Kütahyába is követte Kossuthékat. Hogy merénylet készül ellene, arra némely jóakarói már decemberben figyelmeztették Kossuthot, ő pedig a tájékoztatásokat úgy értelmezte, hogy a jövevények közönséges orgyilkosok, akik azért tűntek fel a színen, hogy őt eltegyék láb alól; s ebben a hitében — mint egyik törökországi tartózkodását megidéző visszaemlékezése6 tanúsítja — még évtizedek múltán is megmaradt. De ha így vélekedett, ebben bizony tévedett: Davidovic bandájának a feladata nem Kossuth egyszerű meggyilkolása volt, hanem az, hogy őt elrabolják s vagy hurcolják haza, vagy — ha ez akadályokba ütközik — juttassák el a legközelebbi török területen működő osztrák konzulátusra, hogy azután mint felségsértőre vagy itt, vagy amott kimondják rá a halálos ítéletet s ennek nyomán a foglyot látszólag törvényes alapon végeztethessék ki, újólag megmutatva a letiport Magyarországnak és az egész világnak, milyen sors vár azokra, akik uralkodójuk és a „törvényes rend" ellen lázadnak.7 A banditáknak azonban, amint Sumenben, úgy Kütahyában sem sikerült teljesíteniük feladatukat, mert Kossuthot óva őrizték a kíséretében tartózkodó honvédtisztek s minden lehetséges merénylettől megóvták a felügyeletükre kirendelt török katonák is — érthetően, hiszen a Porta — épp az osztrák kabinet követelésére — kötelezte magát gondos őrizetükre. Kossuth tehát Kütahyában viszonylagos nyugalomban morzsolgathatta napjait, s még tétlenségre sem kényszerült: 1851 júniusában még itt bízta meg az 1849 szeptemberében szintén Törökországba menekült, majd őt Kütahyában felkereső Makk József alezredest, a komáromi vártüzérség korábbi parancsnokát azzal, hogy titkon utazzék haza és kezdje meg egy újabb szabadságharc előkészítésére hivatott föld alatti szervezet kiépítését;8 s a nagy olasz forradalmár, az ekkor emigránsként Londonban élő Giuseppe Mazzini kezdeményezésére már ezt megelőzően, 1851 áprilisában itt vetette papírra híres alkotmánytervezetét, amely nem utolsósorban arra volt hivatva, hogy egy újabb magyar szabadságharc kirobbanásakor a magyarok oldalára vonja azokat a magyarországi nem-magyarokat is, akik 1848-49-ben még a császáriak segéderőiként fogtak fegyvert a magyarok ellenében.9 1851 szeptemberében pedig Kossuth már el is hagyhatta Törökországot, mégpedig egy amerikai hadihajó, a Mississippi-fregatt fedélzetén. A Porta ugyanis még augusztusban közölte vele, hogy szeptember 1-én véget ér internáltsága.10 Az Amerikai Egyesült Státusok kongresszusa pedig már márciusban elfogadta 6 Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból III, Bp., 1882, 475. 7 Az eddig elmondottakat részletekbe menően tárgyalja s az általa használt főbb forrásszövegeket is közli Hajnal I, 328-349., ill. 517-891. 8 Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Bp., 1955, 58-59. 9 Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989, 8-9., 18-23. 10 Jánossy Dénes (szerk. és bev.): A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852 I, Bp., 1940, 11.
