Századok – 2002

Dokumentumok - Spira György: Egy ajánlat az újvilágba készülő Kossuth elveszejtésére IV/927

EGY AJÁNLAT KOSSUTH ELVESZEJTÉSÉRE 1851-BŐL 929 valaha III. Ahmed szultán tette, aki mikor Nagy Péter cár az 1709-i poltavai csata után török területre menekült svéd király, XII. Károly kiszolgáltatását követelte tőle, azt felelte, hogy ha helyt adna ennek a kívánságnak, akkor megszegné a Korán tanítását, amely szerint tisztelni kell a vendéget, még ha hitetlen is;5 Abdul-Mecid elégnek vélte arra hivatkozni, hogy a menekültek kiszolgáltatása sértené az emberiesség követelményeit. De a szultánt és kormányát nyilván nem pusztán emberiességi megfontolások mozgatták, hanem egyben értésére akarták adni Ausztriának és Oroszországnak azt is, hogy nem tűrik el a Török Birodalom fölötti gyámkodásukat. S gyaníthatóan ugyanezért volt, hogy akkor sem tágítottak, amikor szeptember közepén Stürmer is, Tyitov is bejelentette, hogy eltávozik a török fővárosból és megszakítottnak tekinti országának a Török Birodalommal fennálló diplomáciai kapcsola tát (ami a diplomáciai gyakorlátban a hadüzenetet megelőző lépés szokott lenni). Ezt viszont már a bécsi és a szentpétervári kormánykörök is túlzásnak ítélték. A két diplomatát tehát utasították, hogy térjenek vissza állomáshelyükre, s belenyugodtak abba, hogy Kossuthékat kiadatásuk helyett Kütahyába bellebbezzék. Bécs ekkor már csupán azt követelte, hogy a rebellisek internáltsága legalább öt évig tartson. A Porta azonban ebbe sem egyezett bele, s közölte, hogy vendégeit mindössze egy esztendeig hajlandó fogva tartani, utána pedig megengedi, hogy az illetők távozzanak, ahová óhajtanak. Bécs pedig ebbe is kénytelen volt beletörődni. Amiben nem csekély része volt annak, hogy október folyamán török vizekre érkezett a Földközi-tengeri angol és francia flottának egy része, együttvéve 24 hadihajója s ezt mindenki annak előjeleként könyvelhette el, hogy ha Ausztria és Oroszország — a menekültek kiszolgáltatásának elutasítására hivatkozva — háborút indít Törökország ellen, akkor a törökök oldalán hadba fog szállni a két nyugati hatalom is, amely pedig korábban egyetlen szóval sem tiltakozott az orosz hadsereg magyarországi intervenciója ellen, de most kénytelen volt számot vetni saját közvéleményének magyarbarátságával és az orosz segély jóvoltából ismét nyeregbe került császáriak által Magyarországon kiépített rémuralom miatti általános felháborodásával, nem beszélve arról, hogy Ausztria és Oroszország esetleges balkáni térnyerése mélyen sértette volna a Balkánt saját vadászterületének tekintő Anglia és Franciaország érdekeit. Egyszóval Kossuth 1850 februárjában, mire átmenetileg lezárult a törökországi magyar emigránsok jövőjével kapcsolatos diplomáciai huzavona, rákényszerült arra, hogy búcsút vegyen Sumentől és negyvenötödmagával áttelepüljön Kütahyába. S ezt ő nagy csapásnak tekintette, mint amely lehetetlenné teszi, hogy továbbra is szorosan együttműködjék Sumenben őt eddig körülvevő sorstársainak a többségével. Valójában viszont inkább hálával fogadhatta volna, hogy a török hatóságok új helyre költöztették, mert igazában épp ezáltal menekedett meg attól, hogy ellenségeinek a kezére kerüljön. Az osztrák kormányzat ugyanis kezdettől fogva kevéssé bízott a török hatóságok együttműködési hajlandóságában, s ezért Alexander Bach belügyminiszter kezdeményezésére már augusztusban úgy határozott, hogy maga fog gondoskodni Kossuthnak és a magyar szabadságharc török területre menekült egyéb 5 V ö. Richard Peters: Die Geschichte der Türken. Stuttgart, 1961, 74., 94.