Századok – 2002
Dokumentumok - Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.) IV/909
918 MOLNÁR ANDRÁS merje itt a nemzet előtt állítani, hogy a helytartótanács e pillanatig is tud egy szót hivatalosan az administratorok felemelt fizetésérül. Bizonyosan пет. tud. A helytartótanács ezt nem tárgyalta, iránta soha végzést nem hozhatott, nem repraesentálhatott,53 mert a cancellár titkon végezett a főispányokkal a helytartótanács mellőzésével. Felszólítom, vajon nem igaz, hogy ez a helytartótanácsnál nem tárgyaltatott? Mármost azt mondja Baranya követe, hogy azon praesidialis, melyet megemlítettem, nem foglal magában egyebet, mint őrködést. Én, Tekintetes Rendek, más adat alapján e tekintetben nem szólhatok, mint azon adat alapján, melyet a méltóságos főrendek nyilvános üléseiben a mármarosi főispán5 4 nyújtott, és melyet, nehogy hibásan ítéljek, a főrendi naplóbul olvastam ki magamnak.5 5 Méltóztassanak megengedni, hogy ezen adatra hivatkozom; a másik teremben történtekről nem szólanék, de a hiteles napló a nemzet tulajdona, más adat előttünk nem fekszik, mert a cancellária négyszemközt titkolódott a főispányokkal és administratorokkal. Erre hivatkozva Baranya érdemes követe nem fogja mondani, hogy praesidialis a főispányokhoz nem érkezett, mert elküldötték a mármarosi főispányhoz és úgy a többihez is, amint ilyenek egyformán szoktak szétküldetni, de hogy abban az nem foglaltatik, mit én mondtam, mert ott csak őrködésrül és felügyelésrül van szó. Igen sajnálom, hogy nincs itt azon adat, melyre hivatkoztam, hadd olvastam volna a követ úrnak fejére, miképp a praesidialisban a főispányoknak kötelességül tetetik, hogy a köz- és kisgyűléseken rendesen elnököljenek, valamint a törvényszékeken, a büntető, számvevő és árvák székén is, a megye pénztárait vizsgálatban tartsák, az adót behajtassák, a megyét beutazzák, a helységek lakosainak a megyei tisztviselők ellen intézett panaszait kihallgassák, és a helyszínén intézzék is el, s a többi.56 Már kérdem: hol van a törvény ezen szegény Corpus Jurisban,57 melyrül egy mostani administrator egyszer azt mondotta: „azért hízott meg annyira, hogy se magával ne bírjon, se más hasznát ne vegye"; hol van törvény, melynél fogva mindezt a főispánnak tenni kell és tenni szabad? Én a főispányt a törvénybül úgy ismerem, hogy az a megyei szerkezettel egy, annak zárköve; kit is a megyétül elválasztani nem lehet, kinek az 1723:58. törvénycikk58 értelmében a megye határozata ellen cselekedni nem szabad. Én a főispányt úgy ismerem, miként neki fel kell ügyelni arra, hogy a megye határozatai pontosan teljesíttessenek, de tagadom azon hatalmát, hogy másként, mint a megye útján intézkedhessék; ha a megye nem teljesíti törvényes kötelességét, utasíthatja annak teljesítésére, de hogy 53 Nem készíthetett felterjesztést az uralkodóhoz. 54 Vay Ábrahám gróf (1789-1855), 1832-től 1845-ig Máramaros megye főispánja, 1839-től a főrendi ellenzék tagja. 55 Vay Ábrahám gróf a főrendek 1847. december 4-i ülésén adta elő a vele történt sérelmet. Beszédét közli: Felséges Első Ferdinánd ... által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett magyar-országgyűlésen a méltóságos főrendeknél tartatott országos ülések naplója. (A továbbiakban: Főrendi napló 1847/1848.) Pozsonyban, 1848. 1. köt. 22-23., Vó. Barta István i. m. 374-375. 56 Vó. Csizmadia Andor i. m. 220-225. 57 A magyar törvénytárban. 58 Az 1723:58., a megyegyűlések megtartásáról szóló törvénycikk 4. §-a kikötötte, hogy a közgyűlési határozatokat senki — így a főispán — se változtassa meg magánúton.
