Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 893 nyira, hogy hallgatni nem tud, midőn hallgatással megmenthetné a hazát", az pedig a Gyulay által előbb nevezett, jó ügy" bajnokainak szólt, hogy „ilyen pártok mellett, melyek akadályokat gördítenek a minisztérium útjába, kormányozni igen nehéz", és Pálfíy Albert regényének önkritikájával vág egybe annak jelzése: „a legjobb hazafiságból folytassuk bár az ingerültséget, kétségen kívül csak a reakció barátai fognak annak örülni".3 4 Mindezen megnyilatkozások tanúja, Gyulay augusztus 21-én a következőket jegyezte fel: „Megszakadás van a minisztériumban, Kossuth külön áll, de nem fél mert nép embere vagy ámítója? - nem tudok belé tekinteni veséjébe - részemről több bizalmat helyheztetek Batyániba, mint ő benne." Ez persze nem akadályozta meg naplóírónkat, hogy aznap este ne a kormány ellenében szavazzon, Batthyány ellen is. De úgy látszik, fárasztó volt a sok üldögélés és hallgatás, mert tévesen arról írt otthon, hogy összesen 200 szavazatot adtak le, és 116 szavazatot a kormány törvényjavaslatára. Valójában a kormány Mészáros által előadott javaslata 226 igent és 117 nemet kapott, 45 képviselő nem voltjelen. Amit viszont Kossuth veséjéről, ill. saját éleslátásáról jegyzett fel, abban lehetett valami. A pénzügyminiszter nevét ugyanis nem találni a szavazók névsorában. A házszabály nem ismerte a tartózkodást.35 Netán kiment a teremből, hogy ne kelljen arra a kompromisszumra szavazni, amelyet ő alakított ki, de amelyben aligha bízott, és így távollétével erkölcsi alapot szerzett a további fellépésre, a — fiktív — kompromisszum mellőzésére. Gyulay saját álláspontját pedig azért láthatta igazolva, mert csak most olvasták fel az országgyűlésben azt a királyi leiratot, amely tudatta, hogy Őfelsége augusztus 14-én visszavonta a nádortól azt a korábban ideiglenesen adott felhatalmazást, hogy törvényt szentesítsen, mint az uralkodó helytartója. Egyébként azt, hogy Gyulay miként szavazott, maga Kossuth is befolyásolta, mert hatott rá, hogy a pénzügyminiszter korábban éppen saját nevét viselő huszár sereg toborzását rendelhette el. A nemzet önvédelmének szempontjából ezt a lépést helyeselte naplóírónk. Igaz, ő is félt, nehogy diktátori hatalom alapja legyen ez a sereg. A félelmeket azonban elnyomta az ellenforradalom ellentámadásának veszélye. Összegezve: Gyulay radikálisokkal szavazva, a nemzeti önállóság kérdéseiben radikálisabb volt, mint Kossuth, akiben nem bízott, ugyanakkor a kevésbé radikális Batthyányban bízott. Politikai tudathasadásnak vagyunk tanúi? Vagy politikai gyermetegségnek, mit maga Kossuth is felpanaszolt? Az ellentmondás reflexe vezette volna? Dacreakció? Nem! Az elvi tisztaság vonzotta, mint sokakat. Az elvi tisztaság a francia forradalom történetében Robespierre-hez vezetett. A magyar forradalom során is fel kellett vetődnie a kérdésnek, hogy ki lesz a hatékony cselekvésre mozgósító elvi tisztaság hordozója. Lesz-e magyar Robespierre? Emberarcú Robespierre De mielőtt erre térnénk, előtte lássuk, miben is állt az elvi tisztaság vonzereje. Amikor Gyulay Lajos októberben, immár az önvédelmi harc híveként Kölcsey naplóját forgatta és jegyzetelte, meg is akadt a szeme a következő bekezdésnél: 34 KLÖM XII. 757., 759., 768., 773., 776. 35 Varga: Az országgyűlés szerepe, A magyar országgyűlés 1848/49-ben, 138.
