Századok – 2002

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881

KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 891 ségek között lesz kivívandó, talán csak azért hogy megszűnjenek, minden nem­zetiségek közti vetélkedések, és testvéri kezet nyújtson mindenki egymásnak el­végre, úgy mint ember, embernek, nem pedig mint nemzet, nemzetnek. Vasutak, közlekedések közelébb fogják az embereket egymáshoz hozni, egybe fognak ba­rátkozni, egyeledni, míg utoljára, nyelv is egy lesz: Bábele mindegyiknek. - Egy ujj közös nyelv egybeszedve mindegyikből. - Sok harcba, vérbe, fog kerülni, míg ez megtörténik, mostan élőknek meg kell halniok elébb, mert mü nem tudunk egyebek lenni, csak azok mik vagyunk - én legalább, magyarnál egyéb nem tudok lenni, pedig látom a jövő homályában, hogy a nemzetiség feletti harcok után el kell jőni az időnek mikor, az emberiség, nem pedig a nemzetiség lesz a jelszó. -Kozmopolitizmus, nem patriotizmus. - Hogy akkor, azután mi lesz : a Zankapfel - nem lehet tudni? - Vallásos, nemzetiségi harcokon túlesve - de csendesség ba­josan lesz, az emberi kebel nem úgy van teremtve, hogy az állandó békét tudna e földre árasztani. Fourier ábrándai ha beteljesülnének." Augusztus 17-én elmarasztalta Kossuthot, mert az magánkörben úgy nyi­latkozott, „hogy forradalmi úton is fogja igyekezni kivívni a harcot, csakhogy rögtön magyar lábra állíttassék a katonaság. Szívén nem hordozza az oly ember, hazájának javát, ki nem a békét kívánja inkább eszközölni. Az egész Kossuthról nem tartok sokat, kivált mint pénzügyminiszterről. Lehet bámulni talentumát, szónoki tehetségét, hasznát is vettük márciusig, most jobb volna, ha tárcáját más­nak által adná. Hiúság, és vanitas, vanitas és hiúság, azok vezérlik Kossuthot, és Kossuth az országot." Úgy tűnik, mintha a mérsékeltek véleményét visszhangozná Gyulay. Mintha Széchenyi István szaggatott naplóbejegyzéseit fordítaná át kerek és lapos monda­tokká, bár ezekben a gazdasági ügyekhez értő közlekedésügyi miniszter éjjel-nap­pal dolgozó pénzügyminiszter kollegája képességeit nem kérdőjelezte meg, mint azt a „naplászatban" és nőcsábászátban szorgalmas Gyulay tette. De nem is ez az érdekes, hanem a gondolatok, benyomások hullámzása. íme néhány példa Szé­chenyi Kossuthra vonatkozó megjegyzéseiből. Augusztus 10-én Kossuth közölte: „Diktátor kell. Legyen Batthyány Lajos az." Augusztus 13-án: „Konferencia Kos­suthnál. Nincs észnél." Augusztus 15: „Forradalom Sárfészekben." Augusztus 16-án: „Konferencia Kossuthnál. Csak [?] forradalomban látok üdvösséget." Augusz­tus 18-án „Kossuth hadsereget akar magának felállítani." Aztán: „Miniszterta­nács Kossuthnál... Igazi agónia." Augusztus 19-én reggel 8 órakor a miniszterta­nácson Kossuth is ott volt, és immár „egész tűrhetően alakul minden." Aztán „Képviseleti ház. Kossuth derekasan beszél." Augusztus 20-án: „Konferencia Kos­suthnál. Minden jól mehetne, ha Szenttamást elfoglalnák! Mindig minden egy kockára téve!" Augusztus 21-én: „Konferencia Kossuthnál. Nagyon levert. Kép­viseleti Ház. Kossuth gyakran szól. Teljesen naivan is: boldogság ellenzék tagjának lenni". Este: Bfatthyány] Lajos fogad velem egy tízesbe [vagy egy a tíz ellen], hogy 8 napon belül Szenttamás bevéve. 0, Isten, ez a vakság! Általában együtt kockázik és a sötétben! Nem sejti helyzetünket!"3 0 A tanulság: Széchenyi olykor maga is elfogadta volna a kossuthi politikát, ha sikerült volna a szerb felkelésre 30 Gr. Széchenyi István Döblingi irodalmi hagyatéka, 368-379.

Next

/
Oldalképek
Tartalom